2013. augusztus 5., hétfő

OLASZ PIAC MAGYAR TURISTA SZEMMEL


A nyárban több jó dolog is van. Az egyik többek között az, hogy az emberek útra kelnek. Ki repülővel, ki autóval, valaki belföldön, mások külföldön de egy biztos: új helyeket és embereket ismerhetünk meg. Idén mi nyaralásunk helyszínéül Észak-Olaszország tengerpartját, Bibionet választottuk és úgy tűnt, nem mi voltunk ott az egyetlen magyarok. Akaratlanul is számos vendéglátóhelyen magyar szófoszlányokat hallottunk és a személyzet  jónéhány tagja is magyarnak bizonyult.

Nem tudom más hogyan nyaral, de nekem még egy tengerpart sem merül ki a tenger-szálloda-étterem háromszögében. Így már az első napokban nyilvánvaló lett, hogy meg kell látogatnom a helyi piacot egy fényképezőgéppel a kezemben, különben örökre bánni fogom.

Biztos vagyok benne, hogy az olvasók közül jártak már néhányan Bibione-ban, de most tegye fel a kezét, aki a piacra is ellátogatott! Ugye tudjátok, hogy minden kedden, fél nyolctól egészen kettőig a piactér megtelik helyi árusokkal, akik igazi olasz finomságokat kínálnak? Ha ez eddig kimaradt, íme néhány pillanatkép arról a bizonyos kedd reggelről….



Számomra a helyi piacokban az a legcsodálatosabb, hogy ha nem tudnám melyik országban is járok, már csak a kínálatból ki tudnám találni, melyik országra jellemző az adott felhozatal.  Ugyanúgy mint az olasz gasztronómiában, a sajtok, halak, szalámik, zöldségek, gyümölcsök felhozatala meglehetősen széles skálán mozgott, míg a tőkehúsok, tojás teljesen hiányoztak. Nem csoda, hiszen az olasz kánikula túltesz a saját, sokszor elviselhetetlennek tűnő meleg nyarunkon és  a pokoli melegben, nem feltétlenül húsétellel kell kényeztetnünk magunkat. Helyette egy frissen fogott hal, kagyló, vagy egy szezonális zöldségből készült tésztaétel esetleg rizottó sokkal barátibb választás lehet.

A piac hangulata igazi olasz varázslat. Hangos alkudozás, mosolygós arcok, kóstolásra csábítás. Aztán némi goromboság, amikor azt mondják nem szabad fotózni. Nem igazán értem miért ezért nem is vitatkozom, csak némán távolabb lépek. Pedig sajnálom. De szerencsére nem mindegyik eladó ilyen, sőt!




A halak felhozatala kifogástalan. Látszik, hogy friss, a kínálat gazdag, a tonhaltól, laposhaltól, kék kagylótól elkezdve a Szent-Jakab kagylóig minden frissen illatozik. Áruk kedvező, sokkal olcsóbb mint például Angliában. A magyar árakhoz értelmetlen viszonyítani, mert egy-két helyen kívűl friss kék kagylóhoz jutni, szerintem lehetelen. A friss, héjas kagyló ára 2,9 Euro/kg.




A halak belépője után megkezdődik a sajtpultok mustrálása. Azt hiszem, nem tudnék olyan olasz sajtot említeni, ami onnan hiányzott. Parmezán természetesen került a hűtőtáskába, de megkóstoltuk a burratát ami egészen kiváló volt. Kívűl feszesen kemény, szépen strukturált, míg belül lágyan, selymesen folyó.






Következett a sonka,  ami hajszálvékonyra való szeletelés után puhán, szellősen esett le a gépből a pultra, míg egy nagy halom sonkavárba épült.
A sonka mellé pedig kötelező társ a friss, házi, ropogós kenyér. Lehet az barna, félbarna, olajbogyós vagy hagymás, a kés alatt ropog a héja, míg a belseje olyan lukacsos, hogy szinte már hiányérzete támad a vásárlónak...




És a zöldségek, gyümölcsök. Mind frissen, roppanósan néztek velünk szembe. Ugye hazaviszel, megkóstolsz? Hát persze, ha nem is mindet, de néhányat kipróbáltunk. A nektarin, paradicsom, szőlő simán felveszi a versenyt a magyar rokonaival, de például a füge, az soha. Lehet, hogy a török füge is messze maga mögött hagyja az olaszt, mert ott még több a napsütés, és simogatóbb a levegő, de hogy a hazai nem igazi vetélytárs, az biztos. Az olasz füge sötét, ragacsos, édes mint a zsirup, és már ránézésre függőséget okoz….





És amikor az ember lánya erős tréningnek vetette alá a nyelve minden egyes részét és beleszédült az ízkavalkádba, feltűnnek az egyéb konyhai kincsek, mint az olajbogyóval díszített tányérok, vagy a pizza feliratú kínáló tálak.



De hogy ne legyen ilyen egyszerű elszabadulni még félig megrakott pénztárcával, érdemes megcsodálni a muranói üvegből készült csecse-becséket.


Ne kérdezzétek, hogy igazi, vagy kínai remek utánzat, legjobb lesz ha Ti magatok jártok utána! Minden kedden reggl fél 8-tól Market Platz, Bibione.

És hoztam még pár képet a lagúnákban való hajózásról. 3 órás program, leginkább a madarakat lehet megfigyelni a part menti nádasokban, így ha valaki felkészülten érkezik hoz magával távcsövet. A táj szépsége igazán magával ragadó még a 40 fokos hőségben is.