2014. szeptember 15., hétfő

SEGÍTSÜTI 2014. ŐSZ: FLÓDNITORTA


Körülbelül 10 éves lehettem, amikor a leukemia szót először hallottam. Szandi, a szomszéd lépcsőházban lakó kislány egyik napról a másikra eltűnt, amikor ismét láttuk, folyton kendőben járt, vékonyabb volt mint valaha és hófehér. Amikor Anyukámat megkérdeztem annyit mondott, hogy Szandi beteg lett, kórházban volt sokáig és kezeléseket kapott, amitől kihullott a haja. De hamarosan meggyógyul és ismét játszani fog velünk. Így is lett. Pár hónap múlva nagy barna, dús sörényével futkározott és szaladgált, pont úgy mint azelőtt. Aztán évekkel később ültem az egyetemi előadóban és élettanból éppen a leukémia fajtáit tanultuk: akut, krónikus, myeloid, lymphoid, stb... Megtanultam, akkor meg is jegyeztem, aztán reméltem soha nem kell használnom. Nem így lett. A gyógyszercégnél ahol dolgoztam éppen hematológiai vonalra kerültem. Rövid időn belül alaposan bele kelllett ásnom magam mindenbe aminek köze van a leukémiához.  Aztán egyik nap azt a hírt kaptam, hogy az egyik nagyon jó barátom, P beteg. Diagnózis: akut leukemia. Teljesen váratlanul ért, mert P-ról soha nem gondoltam, hogy beteg lehet: életerős, vidám, egészséges fiú volt, aki imádta az életet. Egy percre nem állt meg, keveset aludt, nehogy lemaradjon valamiről. Aztán a sokadik kezelés után Ő egyszer úgy döntött, nem bízik tovább az orvosokban és a kemoterápiában és az alternatív gyógyászat felé fordult. A mai napig nem tudom, hogy ha nem ezt az utat választja, hanem marad a medicina látókörében másképp alakult volna-e a sorsa. P idén lett volna 39 éves.
De szerencsés vagyok, mert a munkám során megismertem olyan felnőtt embereket, akik szintén leukémiásak és évek óta jól vannak. Túl vannak sok mindenen, transzplantáció, folyamatos gyógyszerszedés, relapszus, stb de éveket kaptak. Amikor betegek lettek kicsik voltak a gyerekeik, mára felnőttek. Ők szerencsések! És azok a pici gyerekek is, akik időben megfelelő kezelést kapnak, hiszen az Ő betegségük számszerűsítve sokkal nagyobb arányban gyógyul, mint bármi más.



2014. szeptember 7., vasárnap

TEJSZINES RÓKAGOMBA TAGLIATELLÉVEL

Jó sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Nem mintha nem lett volna miről írnom, inkább időm nem volt rá. Visszatekintve mögöttem van egy nyár, amit nagyrészt otthon töltöttünk.  Alig-alig főztem valamit, ha mégis igen, azt általában kérésre, megrendelésre újságnak, magazinnak, stb. Egyébként pedig élveztem azt, amit Nagymamám, Anyukám, Anyósom, a Nővérem és egyszer a Keresztanyám főzött. Így a 6. hét végére el is kezdett hiányozni a konyha. Az Európán keresztül vezető út hazáig rengeteg inspirációt adott, az egyhetes Olaszországi nyaralás pedig a hideg idő ellenére is újabb gasztro élményekkel gazdagított. Minden, ami menet közben eszembe jutott igyekeztem papírra vetni, ami kép a fejemben megszületett azt próbáltam bevésni, így most már csak ezeknek a megvalósítása maradt hátra. Részt vettem egy szuper workshopon, Basa Veronika keze alatt, az ott készült fotókat itt láthatjátok. Vera nagyon profi, kreatív fotós, mindenkinek ajánlom a workshopját, aki hozzám hasonlóan arra a furcsaságra adja a fejét, hogy ételeket fotózzon. 
Hamarosan pedig újra elindul a Segítsüti, amin idén is részt veszek. Ezúttal a befolyó összeg a Leukémiás Gyermekekért Alapítványt támogatja. Mivel évekig dolgoztam hematológiai  gyógyszerekkel, ez a szakma szívemhez nagyon közel álló, így szeretném hogy  a sütim finom és szép legyen. Azt már ki is találtam mit sütök, de ez egyelőre maradjon titok. De egy hét múlva ez is kiderül!

És íme a nyár képekben: