2012. január 22., vasárnap

FÜGÉS-DATOLYÁS-MÉZES CSIRKECOMB

És akkor íme az előző posztban már említett csirkecomb. Szerintem nagyon finom lett, egzotikus, keleti. A titok nyitja egy fűszerben és egy kiváló borban rejlik. A fűszer az indiai konyha elmaradhatatlan kísérője, a garam masala. Összetevői a következők: fahéj, babérlevél, római kömény, koriander, zöld vagy fekete kardamom, szemes feketebors, szegfűszeg, őrölt szerecsendió-virág. Aki vállalkozó kedvű maga is elkészítheti, aki kevésbé,-mint például én- keleti boltban megvásárolhatja. A másik kruciális pont pedig a felhasznált bor. Én portóival követtem el az alábbi tettet, de ne vegyetek ezért egy üveg portóit! Megteszi egy száraz sherry vagy  egy gyengébb minőségű Tokaji Aszú is. És akkor már csak a datolya és a füge marad hátra: a füge legyen szárított, pompásan beszívja a bor és a hús nedveit, így omlós és puha lesz, a datolya pedig legyen friss, vagyis magos, és szotyakos. Hoppá, és a méz sem utolsó! Válasszatok jó minőségű, házi mézet, mindegy hogy akác vagy vegyes, de méhek által összehordott édes nedű legyen. 






Hozzávalók 4-6 személyre:


4 db egész csirkecomb

10 dkg aszalt füge
10 dkg datolya
1,5 dl portói bor
1 nagy evőkanál garam masala
1 púpos teáskanál méz


sütőzacskó


A sütőt előmelegítem 190 fokra légkeveréssel. A csirkéket megtisztítom, lehártyázom, megmosom, majd leszárogatom. Ezután jól besózom, kicsit állni hagyom. Közben összekeverem a mézet és a bort. A húst bedörzsölöm a garam masalával, majd bőrükkel felfelé belehelyezem egymás mellé a sütőzacskóba. A zacskóba beledobálom a fügéket és a datolyákat, majd ráöntöm a boros-mézes keveréket, úgy hogy ne folyjon ki. Összeszorítom a zacskó száját és óvatosan összerázom a folyadékkal a csirkéket. A zacskó zsáját bekötöm cérnával, egy tepsibe helyezem és betolom 1 órára a sütőbe. 1 óra után kiszúrom a zacskót, és megnézem a húst. Mostanra a villa hegye bele kell, hogy szaladjon. Kicsit kinyitogatom, vigyázok hogy a szaft a zacskóban maradjon, de a csirke bőre szabaddá váljon és további 10-15 percre visszateszem, hogy a bőre megpiruljon. Ha kész, a combokat kiszedem, és ráöntöm a szaftot a gyümölcsökkel együtt. Párolt rizzsel vagy krumplipürével tálalom.



2012. január 19., csütörtök

ÉDESKÖMÉNY-ALMA SALÁTA MÁKOS DRESSZINGGEL

Nem, még nem tűntem el teljesen, de tudom hogy szűk 2 hete került be az utolsó bejegyzés. Aki követi a blogot az tudja, hogy nem éppen a legkönnyebb időszak ez most nekünk: csomagolunk, pakolunk, dobozba zárjuk az életünk fontos, apró darabjait. Amiket eddig bedobozoltam azok a konyhai kütyüim, azokból is főleg azok, amikből 2 is van, vagy pedig nagy-nagy lieblingek. Ezen kívűl a fiam kedvenc könyvei: valamennyi Thomas, néhány Boribon és Bogyó és Babóca. Merthogy ha ezek itthon maradnak, akkor bizony kint nem tudom pótolni! Vagy tud valaki Angliában magyar nyelvű könyvesboltot??? Biztosan nem a sarki kisboltban lehet beszerezni...
Másrészt pedig szintén 2 hete annak, hogy megbetegedett a fényképezőgépünk. Na nem nagyon, de bekoszolódott és szakember segítsége kellett a tisztogatáshoz. Nagyon hiányzott! Hiába megvan a régebbi párja, az nem 100%-os. Pedig szűk egy éve még nem láttam a különbséget a kettő között. Akkor egy este betoppant a Férjem kezében az új géppel. Mosolygott. És ezt mire fogjuk használni?-kérdeztem én. Kajafotózásra!-válaszolta. De hiszen arra a régi is nagyon jó volt!-mondtam. Majd megmutogatta, hogy melyik milyen képet csinál, de nem láttam különbséget. Semmit. Bezzeg most! Hiába, rákattantam a fotózásra. Sajnos költséges hobby...
Most már azonban visszakaptuk, így a következő napokban az utolsó budapesti bejegyzések kerülnek fel. Azután gondolom egy hosszú szünet következik. De ha fellélegeztünk megint jövök, mondjuk egy jó kis fish and chips-szel :-) Ja, az azért fontos, hogy mi került a dobozokba: búzadara (az állítólag kint nem kapható, viszont ha nincs tejbegríz lázadás tör ki), jó kis füzéri pirospaprika, a tonkabab készletem, mert az megbuggyan mire megint látom, és persze jönne velem a Túró Rudi is, de az nem megoldható  :-( Minden mást azt hiszem elajándékozok, ami romlandó.
A mai napom egyébként szörnyű volt: az ebéddel kezdődött. Datolyás-fügés-mézes csirkecombokat sütöttem. Isteni lett, majd jövök a recepttel. A nagyfiamnak kiszedtem, mire közölte: "Anya, ez gusztustalan!" Jézusom, gondolta, az oviban elromlott a fiam ízlése. A kisebbik, a maga 15 hónapjával azonban nem hazudtolt meg: megevett egy egész combot! Klassz- tényleg az ovi menzájának tudható be a fiam kisiklása! Nem mintha én még nem hibáztam volna, dehogynem. Voltam már annyira, de annyira kreatív, hogy az ehetetlen vacsoránk a kukában landolt. De ez tényleg zseniális lett. Oké, délután  próbáltam minden számlát lemondani vagy minimalizálni, így kénytelen voltam a telefonszolgáltatót felhívni. Minden alakalommal zajos vitába keveredünk egymással, így felvértezve hívtam a számot. Karcos, unott női hangba akadtam. Megkérdezte az azonosítómat, aztán az azonosítóm azonosítóját, majd annak is az azonosítóját. Miután azonosítottam magam a NASA hiper-szuper űrközpontban elmondtam, hogy mit szeretnék. Közölte velem, hogy ezt én is meg tudom oldani otthonról. Szuper! És azt is be tudom állítani, hogy mikortól éljen a változás?-kérdeztem. Nem, azt nem. Azonnal változik, ha végrehajtom. De nekem az nem jó. Akkor hívjam aznap, amikor változtatni óhajtok. Akkor eddig csak feleslegesen dumáltunk. Erre rátértünk a következő témára, mert sajnos ennél a szolgáltatónál van még egy előfizetésünk, mire kiderült, hogy ezt viszont teljesen meg szeretném szüntetni. Ismét 3 azonosítót soroltam el, -mert ugye nem lehet egy azonosítója annak az előfizetőnek, akinek legalább 3 szolgáltatása van ugyanannál a cégnél?!-, mire rá akart beszélni, hogy helyeztessem át körzeten belül. Köszönöm, nem-mondtam. Erre azt válaszolta, csak írásban, személyesen vagy faxon, de csakis írásban lehet lemondani, és hozzá a nyomtatványt a netről letölteni. Hurrá, gondoltam, majd böngésztem a netet. Felesleges volt, mert nem találtam. Vagyis minden szolgáltatást elő tudsz a neten fizetni, tudsz ide-oda változtatni, de lemondani, azt már nem! Vagyis marad a személyes befáradás, mert nincs nyomtatvány, amit lehetne faxolni. Szuper! Ezek után a Gázművek maga volt a felüdülés. Értették mit szeretnék, mondták, hogy nem én vagyok az első ilyen, képben voltak, hogy mivel az előfizető a Férjem én, mint női hang csakis a felesége lehetek ( más csajok ugye biztos nem a gázművekkel csacsognak? :-) , így minden flottul ment. Ezek után megnéztem az emaileimet és ezt olvastam:  

"Kedves Emma! Véletlenül tévedtem az oldaladra. Gyakran kutakodok receptek után a neten. 
Gratulálni szeretnék a blogodhoz. Egyszerűen kiemelkedő. Minden szempontból tökéletes: maga az oldal megjelenése, a receptek, a képek. Nagyon igényes. Harmóniát sugároz. Azt hiszem ezután rendszeres olvasód leszek." 

Kedves levélíróm! Köszönöm szépen a soraidat, remélem nem bánod, hogy szó szerint idéztelek. Egyszerűen olyan jól esett, hogy vannak még normális és kedves emberek ezen a világon, hogy muszáj számodra ezen az úton tolmácsolnom a köszönetemet. Így én is szeretnék Neked is és más olvasóimnak is adni. A blog jelenlegi nézetében ugyanis nem jelennek meg az én kedvenc blogjaim, pedig nagyon-nagyon sok jó, szép és hasznos gasztro blog van szerencsére, amelyeknek szerzőit még személyesen nem ismerem, de az írásaikból hozzáértő, enni-főzni szerető hozzám hasonló Anyáknak és háziasszonyoknak tűnnek. Íme néhány közülük, és a sorrend itt nem helyezettet jelent:

Select Food és még sorolhatnám.

És persze százasával vannak az angol nyelvűek, amelyekkel egyszerűen be sem tudok telni. De ez egy következő bejegyzés témája.

Nos, a mai recept egy téli vitaminbomba: édeskömény és alma. Nagyszerű páros, könnyű, gyors és nagyon finom. 







Hozzávalók 3-4 személyre:

2 db alma
1 db nagyobb édekömyény gumó

a dresszinghez:

1/2 citrom leve
1 púpos teáskanál méz
1 csapott teáskanál egész mák
0,5 dl olívaolaj




Az édesköményt megtisztítom. Külső héját ha nagyon kemény leválasztom, majd alaposan megmosom.   Az almát is megmosom, magházát eltávolítom. Konyhai gyalun mindkettőt nagyon vékonyra szeletelem. Ha nem azonnal tálalom, az almát érdemes citromlével meglocsolni, hogy ne barnuljon meg. Elkészítem a dresszinget: a hozzávalókat keverőpohárba teszem, és alaposan összerázom. Tálaláshoz az alma és édeskömény szeleteket váltakozva egymásra helyezem, majd az öntettel meglocsolom. 





2012. január 6., péntek

SVÉD HÚSGOLYÓK ÁFONYA SZÓSSZAL

Egyik nap Zsófival sétáltattuk a gyerekeket, és amikor ebédidőben szétváltunk megkérdeztem: "Nálatok mi lesz ma az ebéd?". "Svéd húsgolyók." Később kiderült, hogy előre gyártott formában volt (nem is tudtam, hogy így is hozzá lehet már jutni), de nagyon jó ötlet volt ahhoz, hogy bevillanjon, milyen régóta nem ettem ilyet. Kb egy évtizede nem ettem az IKEA-ban, vásárolni is csak ritkán, de az ízére kiválóan emlékeztem. Azért biztos, ami biztos alapon átfutottam az angol nyelvű irodalmat, osztottam-szoroztam és megalkottam az én "tökéletes" húsgolyóimat. Ezek ugyanis nem serpenyőben, bő olajban sültek, hanem sütőben. Mindez egyébként Boldika névnapjára készült (utána répatortát is kapott), mert a fiatal úr húsimádó, és szerencsére neki is nagyon ízlett. Sőt, a bátyja hazatérve szintén rávetette magát, pedig éppen előtte fejezte be az oviban az ebédet. Elkészítése egyszerű, tálalni pedig sok mindennel lehet: rizzsel, krumplival, tésztával, mi most éppen salátát választottuk hozzá.




Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg marhalapocka darálva
10 dkg száraz fehér kenyér héj nélkül
kb 1,5 dl tej az áztatáshoz
2 tojás
fél fej vöröshagyma
1 evőkanál só
bors




a szószhoz:


1 evőkanál liszt
2 dl húsleves
1-2 evőkanál vörös áfonya lekvár
1 dl tejszín

bors


a tálaláshoz apróra vágott petrezselyem 


A száraz kenyérbelet beáztatom tejbe. A darált húst egy tálba teszem és összekeverem az apróra vágott hagymával, sóval, borssal, majd hozzáadom a kinyomkodott kenyeret, tojásokat és alaposan összegyúrom a masszát. A sütőt előmelegítem 190 fokra, légkeveréssel. Előveszek egy nagy méretű tepsit, általában a sütőhöz adott tepsit használom ehhez, és vékonyan megkenem olívaolajjal. A masszából vizes kézzel gombócokat formázok és a tepsibe helyezem őket. Ha mind megvan, a tetejüket is vékonyan ecsettel vagy kis sugárban megkenem olíva olajjal, így nem száradnak ki sütés közben. 15-20 percig sütöm az egyik oldalát, majd átforgatom és 10 percig a másik oldalát. Ekkorra szépen megpirulnak. Ha nem, akkor még tegyük vissza pár percre. És most jön az ügyeskedés: kiszedem a golyókat a tepsiből, és a tepsi alján maradt szafthoz, hozzáöntöm a húslevest. Ez a leves fel fogja oldani a lesült pici darabokat, egy fakanállal erre rá is segítek, és óvatosan, hiszen a tepsi még meleg, ezt a levet egy lábasba szűröm. Fontos, hogy szűrjük át, mert így sima mártásunk lesz a legvégén. Ha ez megvan, a lábast tűzre teszem, alacsony hőmérsékleten habverővel belekeverem a lisztet, és csomómentes állapotig keverem. Ha besűrösödött, leveszem a tűzről és hozzákeverem a tejszínt. Újra összeforralom, jöhet bele a vörös áfonya lekvár. Mivel én házi, saját készítésűt használtam, figyeljünk arra, hogy 1 vagy 2 evőkanállal teszünk. Ha nagyon édes, 1 is elég. Fontos, hogy vörös áfonya legyen, ne pedig fekete. Természetesen darabos és magos lehet, nem kell passzírozott. Ha mindez megvan kóstolás. Biztosan kell bele só, bors. Ha tökéletes levesszük és a gyolyókat meglocsoljuk vele, majd petrezselymet szórunk a tetejére.



mini répatorta, mert az ünnepelt azt imádja


mini répatorta orange curd-del, recept nélkül :-)

2012. január 5., csütörtök

EGY ÚJ FEJEZET KEZDŐDIK...




Már hetek, sőt hónapok óta csak gondolkodunk és tervezünk. Kérdezünk és találgatunk. Nem is volt komoly, amikor először felmerült, inkább csak amolyan kalandnak indult az egész. Aztán minden sikerült, és az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Újabb kérdések záporoztak az agyamban: a fiúknak mi a legjobb? hogyan lehetek biztos abban, hogy nem viselik mindezt nehezen?, fognak-e később szemrehányást tenni?, mihez kezdek én?, fontosabb-e az én kényelmem az Ő jólétüknél? stb-stb. Csupa olyan kérdés, amire jelenleg nincs válasz, egyedül az idő az, ami el fogja dönteni, hogy jót tettünk-e velük, vagy sem. Ahogy robog az idő, úgy érzem, mintha egy gyorsvonatra feltettek volna,és már nem lehet leszállni. Innentől kezdve az én feladatom az, hogy tervezzek, szervezzek és újraépítsek. Újra felépítsem az otthonunkat, sőt talán az egész életünket, és majd csak ezek után az én saját életemet. De ki az, aki ebben a helyzetben a szívére és nem az eszére hallgat? Nincs más hátra, mint előre. Menni kell, nincs itthon maradás. Februártól egy másik ország levegőjét szívjuk, egy idegen nyelvet beszélünk. Idegennek érezzük majd az új környezetet, az illatokat, az ízeket, de leginkább magunkat...  Vajon örökre?

2012. január 1., vasárnap

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!



Annyi minden történt az év utolsó napjaiban, hogy örülök annak hogy ezen a szép, 2012-es év első napján van időm leülni, és mindenkit köszönteni! A Karácsony utazással telt, a fiúk édesek voltak. A nagyfiam azt mondta, mindennek örül, amit a Jézuska hozott. A kicsi pedig egyébként is vidám figura, így Ő csak ugyanolyan kedvesen mosolygott bele a világba, mint minden hétköznapon teszi. 
Azt hiszem, ilyenkor év elején szinte kötelező számot vetni a hátunk mögött hagyott esztendővel. Nos, a 2011-es év, hogy is mondjam: eltelt. Elindult a blog ( ami egyfajta internetes napló is lett a magunk számára), a nagyfiam ovis lett, ez viszont ambivalens érzésekkel tölt el. Idén nyáron kétszer is eljutottunk nyaralni, mindkettő nagyon jól sikerült. Az év vége azonban izgalmasra fordult, rengeteg gondolkodás, hezitálás és mérlegelés után nagy lépésre szántuk el magunkat! (hamarosan megírom miért...) Köszönhető ez annak, hogy a magyar politikai és gazdasági helyzet nem alakult valami fényesen. Csak bizakodni tudok abban, hogy a jövőben ez másképp lesz! 

Kívánok mindenkinek egy egészségben és szeretetben eltöltött, boldog új esztendőt!