2012. szeptember 25., kedd

PITE PÓRÉHAGYMÁVAL ÉS FÜSTÖLT FOLTOS TŐKEHALLAL


Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy ez a recept szerepeljen-e ezen a blogon, hiszen pontosan ezért indítottam el angol nyelvű blogomat, a Multiculti Kitchen-t, mert számos alapanyagról azt gondolom, hogy otthon kisebb tortúra a beszerzése. Ilyen lehet az itt felhasznált "smoked haddock" is. De aztán arra gondoltam, hogy talán olvassák sokan mások is más országokban, ahol viszont könnyen beszerezhető. És persze megemlíteném a Budaörsi Halpiacot is, mint lehetséges beszerzési forrást, elvégre ha valakiben, bennük lehet bízni!
Errefelé két változata létezik, a sárga és a fehér színű. Ennél az ételnél a fehér preferált, de természetesen sárgával is működik.
A recept alapja Rick Stein "Fish and seafood" című könyve volt, kisebb-nagyobb változtatással éltem csupán. 


6-8 személyre

Hozzávalók:

20 g vaj
225 gr póréhagyma
350 gr fehér színű smoked haddock
2 babérlevél
kis csokor snidling vagy petrezselyem
3 tojás
300 ml tejszín
15 gr frissen reszelt parmezán

a tésztához:
225 gr liszt
fél evőkanál só
130 gr hideg vaj
2-4 evőkanál hideg víz



Először a tésztát készítem el: a lisztet, sót robotgépbe teszem, majd hozzáadom a kockázott vajat. Addig keverem, amíg morzsalékos lesz, majd hozzáadok 2 kanál vizet. Ha összeáll szuper, ha nem, mehet bele még 2 kanál víz. Ekkor a kész tésztát folpackba csomagolom és fél óráig pihenni hagyom a hűtőben.
Közben elkészítem a tölteléket: a vajat egy serpenyőben megolvasztom, hozzáadom a karikára vágott póréhagymát és fedő nélkül közepes lángon megpárolom, kb 15 perc alatt. Egy fazékban közben vizet forralok, beleteszem a babérlevelet, majd a forró vízbe a halat. Kb 4 percig hagyom alacsony lángon főni, majd kiveszem a halat a vízből, és félreteszem kihűlni. 
A sütőt 180 fokra előmelegítem. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtom, és kibélelek vele egy kivehető aljú piteformát. Sütőpapírt helyezek rá, nehezéknek babot vagy lencsét és kb 15 perc alatt vakra sütöm. Ekkor a nehezéket eltávolítom és újabb 5 percig sütöm.
A kihűlt hal bőrét eltávolítom, és kézzel falatnyi darabokra tépkedem. Hozzáadom a hagymához, majd az egészet szétterítem a pitetésztán. A tojásokat a tejszínnel, parmezánnal elkeverem és ráöntöm a pitére. Kb 30-35 percig sütöm, vagy amíg a teteje megszilárdul, már nem folyik. Melegen, vagy langyosan tálalom.


2012. szeptember 20., csütörtök

VEGA BURGER SÜLT PAPRIKA KRÉMMEL

Nálunk a vega lét eddig nem volt kérdés. Meggyőződésem, hogy a gyerekek fejlődéséhez elengedhetetlen a hús formájában történő fehérjebevitel, DE amikor olyan finomságokat is van lehetőségem készíteni, mint a vega burger, akkor bizony elgondolkodom a húsmentes életen. Ráadásul látom a fiam heti iskolai étlapján is hogy itt mennyire forszírozzák a húsmentes ételeket is, pl. minden hétfő "meet-free-Monday". A vegán léten azonban még sohasem tűnődtem el, és ennek az oka is igen egyszerű: nem tudnék megválni sem a tejtől, sem a tojástól, de leginkább a tejes fagylaltoktól. 
Na de gondolom a teljes életmódváltás nem megy egyik pillanatról a másikra, így egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a nem is olyan távoli jövőben hús nélkül éljek. Főleg, ha valaki minden nap ilyen elképesztően ízgazdag, harmonikus burgert készítene nekem.... mert az elkészítés időigényes, ezen kár vitatkozni, de megéri....



Hozzávalók 4 személyre: 


100 gr "black eyed beans"  vagy tarkabab 
1 közepes méretű édesburgonya
hüvelykujjnyi friss gyömbér
1 teáskanál koriander mag
kis csokor friss petrezselyem
1 teáskanál paprika
fél teáskanál őrölt római kömény
1 evőkanál zsemlemorzsa

olaj a sütéshez
4 hamburger zsömle, friss zöld salátalevél, majonéz

a sült paprika krémhez:
2 db kápia paprika
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál balzsamecet


A száraz babot előző éjjel vízbe áztatom. Másnap leszűröm és tiszta hideg vízben puhára főzöm. (én kuktában szoktam.) A puha babot leszűröm, és hagyom teljesen kihűlni.
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Az édesburgonyát meghámozom, kb 2 X 2 cm-es kockákra vágom. Egy mozsárban a koriandermagokat, frissen reszelt gyömbér felét kevés sóval elmorzsolom. Egy sütőlemezre alufóliát fektetek, vékonyan megkenem olajjal, szétterítem rajta a burgonyát, rákenem a mozsárból a fűszerkeveréket és alaposan összeforgatom a krumplival. Kb 20-25 perc alatt megsütöm.
A babot és a megsült burgonyát tálba teszem, villával durván összenyomkodom. Adok hozzá kevés sót, a maradék gyömbért, paprikát, apróra vágott petrezselymet, köményt és zsemlemorzsát. 4 felé osztom, és 4 db lapos burgert formálok belőle. Hűtőben fél óráig hagyom pihenni.

Közben elkészítem a sültpaprika krémet: a sütőlemezre újabb réteg alufóliát fektetek, vékonyan megolajozom, majd ráteszem a hosszában félbevágott paprikákat. Kb 15-20 perc alatt megsütöm. Ha kész, nejlonzacskóba teszem amíg teljesen kihűl, így könnyebben lejön majd a héja. Kiveszem, mind a magokat, mind pedig a héját eltávolítom, a húsát tálba teszem. Hozzáadok kevés sót, olajat, ecetet és simára keverem, ha valaki jobban szereti a még simább állagot, turmixgépben lehet pürésíteni. Tálalásig félreteszem.

Tálalás előtt egy serpenyőben kevés olajat melegítek. Beleteszem a burgereket és oldalanként 3-4 percig sütöm, vagy amíg aranybarnák lesznek.


Tálaláshoz a zsömléket vagy ciabattákat félbevágom és megpirítom. Megkenem majonézzal, megszórom salátalevéllel, ráteszem a burgert, ráteszek kevés paprika krémet és befedem. Kész!


2012. szeptember 14., péntek

FÜGESZEZONBAN UZSONNÁRA: KECSKESAJTOS ROPOGÓS SONKÁVAL ÉS KARAMELLIZÁLT FÜGÉVEL

Végre eljött a fügeszezon. Ilyenkor szoktam lázasan keresni, hogy mi is volt az a recept, amit tavaly el akartam készíteni, de nem volt időm? Mit is kellene most kezdeni a fügével? Persze legtöbbször mindez a múlt homályába vész, így fogtam magam és az előző szendvics után most a fügét is szendvicskészítésre használtam fel. (pedig azóta már láttam, hogy Erika, a Dublin felett az ég szerzője milyen klassz dolgokat varázsolt fügéből.)
 Először azt gondoltam, hogy ennek nincs is receptje, mert ilyet mindenki el tud készíteni, és inkább csak fotógyakorlás volt a célja. Aztán sorra vettem magamban a hozzávalókat, és rájöttem, hogy a karamellizált füge elkészítése lehet, hogy mégsem mindenkinek olyan kézenfekvő? Így gyakorlott konyhatündérek recept nélkül is összedobhatják, kezdőknek pedig ideális gyakorlás: gyors, könnyű, villantós.



Hozzávalók 2 db szendvicshez:

6 db crispy bread (én Ryvita márkájút használtam)
4 dkg krémes, puha kecskesajt
1 csapott evőkanál natúr Philadelphia krémsajt
pirított szezámmagolaj
2 db szárított sonka (pl. Serrano, vagy Feketeerdei)
2 db friss füge
2 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál víz
1 kiskanál balzsamecet

Először is azzal kezdem, hogy előre el lehet készíteni a krémet, de a fügét, az összeállítást csakis frissen.
A krémhez a kecskesajtot a krémsajttal villával elkeverem, majd hozzáadok 1 teáskanál  pirított szezámolajat. Tálalásig félreteszem. (Ízlés szerint frissen vágott bazsalikom is kerülhet bele.)
Az összeállítás szerintem egyértelmű, a sonkás lapot néhány csepp szezámolajjal meglocsolom.
A karamellizált fügéhez a cukrot egy serpenyőbe teszem a vízzel együtt. Nem keverem, különben kikristályosodik. Amikor a cukor felolvadt a vízben és szirupossá válik, beleteszem a felnegyedelt fügéket. A serpenyőt időnként rázogatom, ha nem eresztene a füge elég folyadékot magából, egy evőkanál vízet még teszek hozzá. Ha a fügét bevonta a karamell hozzáadom a balzsamecetet, pár másodpercig hagyom még melegen, majd a szendvicsre halmozom. Melegen fogyasztom.




2012. szeptember 13., csütörtök

MAKRÉLÁS SZENDVICS PARADICSOMSALSÁVAL, KAPROS MAJONÉZZEL

Aki szokta olvasni a blogot, már tudja, hogy szeretem a halakat. Persze nem az otthoni pontyhalászléra gondolok, azt nem. A finom, frissen fogott halakat. 
Amíg otthon nem létezett a NordSee, képes voltam rávenni  a Férjemet, menjük el Bécsbe és együnk ott egy szendvicset. Mondjuk szerencsére nem volt nehéz :-) 
Aztán gyorsan rájöttem, hogy az sem az igazi, sokkal jobb ha itthon magam készítem el a halas szendvicset. Elvégre nem nagy dolog. 
A végső lökést ehhez a szendvicshez azonban egyik kedvencem, Hugh Fearnley Whittingstall adta meg, aki valamelyik este hasonló szendvicset dobott össze (na jó, a kenyeret maga sütötte hozzá, naná!). Én pedig annyit csavartam rajta, hogy a sima  majonéz helyett kicsit zöldebbet kreáltam, vagyis jól megkaproztam. A kapor tudom jól, hogy nagyon megosztó tud lenni: valaki vagy imádja vagy gyűlöli. Arany középút nincs az ő esetében.... 
Mindenesetre ezt a szendvicset készítettem el egyben a VKF következő fordulójára, aminek ezúttal Nyári Konyha a háziasszonya. A feleadat ezúttal az volt, hogy zöld levélből készítsünk valamit. Mivel jön az ősz, végiggondoltam, hogy vajon mi fog a zord télen zöldek közül legjobban hiányozni, és az bizony a kapor. Tudom, hogy nem túl kreatív, de ahogy a River Cottage sztárja is megmondta: a legjobb dolgok gyakran a legegyszerűbbek. Na, ez a szendvics is ilyen lett!


Hozzávalók 2 db szendvicshez:

2 db ciabatta vagy 1 nagy, keresztben félbevágva
2-4 salátalevél

2 db makrélafilé
bors

a paradicsomsalsához:
2-3 db közepes paradcsom
1 kis fej salotta
bors
1 evőkanál olívaolaj
1 kiskanál fehérborecet
kis csokor friss petrezselyem

a kapros majonézhez:
1 tojás sárgája
0,5-1 dl olívaolaj
facsarásnyi citromlé
kis kapor apróra vágott kapor



Először a majonézt készítem el. Valószínűleg több lesz belőle, mint amennyi 2 szendvicshez elfogy, de azért 1 tojássárgáját nem lehet elfelezni, ugye? Szóval a tojássárgájához vékony sugárban, állandó keverés mellett lassan adagolom az olajat. Ha minden jól halad, egyszer csak elkezd keményedni a tojás, felveszi lassan az olajat, és elválik az edény falától. Akkor van kész, amikor jó kemény lett, késsel kenhető. Hogy pontosan mennyi olajat vesz fel, azt nehéz megmondani, mert nagyban függ az olajtól. Ha extraszűz olívát választunk akkor annak az enyhén kesernyés aromája benne lesz a majonézben, ha semlegeset, akkor harmonikusabb lesz a végeredmény. Ha kész, belekeverem a kaprot, megsózom, majd hűtőben tárolom. 

A halat előkészítem közben sütésre: sütőt bekapcsolom 180 fokra, a halat tökéletesen filézem, eltávolítom az összes maradék kisebb szálkát csipesszel. A bőrét szárazra törlöm, majd mindkét oldalát sózom, borsozom. A makrélában egyébként az a jó, hogy nincs pikkelye, így kevésbé időigényes az előkészítése, mint például  a süllőnek. Ezek után vékonyan megolajozott alufóliára fektetem a filéket bőrével lefelé,  és 10 percig sütöm. 

Közben a paradicsomsalsához a paradicsomot , hagymát apró kockákra vágom. Megsózom, rászórom az apróra vágott petrezselymet, olajjal, ecettel meglocsolom. Tálalásig hűtőben hagyom összeérni. 

Ha a hal megsült kiveszem, és 5 percig pihentetem. A ciabattát félbevágom, mindkét oldalát vékonyan megkenem a majonézzel, egyik felére ráhelyezem a salátalevelet, erre fektetem a langyos halat, ráhalmozom a paradicsom salsát, ráteszem a tetejét és tálalom.



2012. szeptember 7., péntek

ÚJ CSILLAG RAGYOG DEBRECENBEN: A NEVE IKON




Szkeptikus voltam, amikor először hallottam arról, hogy valaki fine dining-gal próbálkozik Debrecenben. Hogyan és miért? Van-e erre igény? Egyáltalán ki lesz a stáb? És persze az is érdekelt, ki az a bátor és jó ízlésű ember, aki bele mer vágni ilyen horderejű vállakozásba.
Sokáig nem kellett várnom a válaszokra, a Nővéremék elvittek minket, így volt szerencsém magam kipróbálni és végig enni amit lehet. 


Az étterem maga már első ránézésre kitűnik a debreceni főutcán, közel a Nagytemplomhoz. Tiszta, letisztult forma és elegáns egyszerűség ami a sétáló kíváncsiskodót megragadja.  Semmi túlzás, semmi extravagancia.  Kívűl fehérrel terített elegáns asztalok, belépve tágas tér, fény, óriási borválaszték fogad. A teríték kifogástalan, a kiszolgálás szintén. Fekete egyenruhás személyzet jó modorral párosítva. 
Asztalt előre foglaltunk, hiszen gyermekekkel érkeztünk. Erre nem árt jó előre felkészíteni egy ilyen éttermet. Szerencsére azonban nem riadtak meg, sőt! Színes ceruzát, kifestőt hoztak a kicsiknek, így türemesen megvárták, amíg a tányérjukra kerül valami. Ezzel viszont az étterem elérte azt, hogy már a legelején a szívembe zártam őket, és még nem is ettem semmit....






Az étlap nagyon impresszív, a legtöbb étel leginkább  a magyaros ízvilágra emlékeztetett modern köntösben. Kuriózum! Nagyon rövid tanakodás után az ízelítő menüre esett a választásunk. Elvégre mindenre kíváncsi voltam! 


Először házi kenyér érkezett finom vajjal, fehér és aszalt paradicsomos változatban. A fiaim már ettől kezdtek jóllakni. 

A kenyeret Amuse bouche követte, vagyis spenótos túrógombóc mandulabundában sós-karamellás öntettel. A tálalás szemet gyönyörködtető volt, az ízkavalkád még inkább. A gombócok tetején tálalt hagymacsírák tovább emelték az egyébként is érdekes kombináció értékét.


Ezután érkezett a grillezett libamáj pirított kalácson baracktextúrákkal. Nos, ettem már libamájat néhány helyen, de ez is felvette a versenyt az eddigiekkel. Kívűl aranybarnára sült máj feküdt egy kiválóan megpirított kalácson, és ahogyan alá csempészték a különböző barack ízeket, az egészen kiválóra sikerült. Ha egyetlen kivetnivalót kellene mondanom, talán az az lenne, hogy a libamájat én személy szerint egyetlen gondolattal tovább sütöttem volna, de ez természetesen ízlés kérdése, valaki így szereti, mások úgy.



Közben a gyerekeink is kaptak éhségcsillapítót: rántott csirkemellet sült krumplival. De a sült krumpli szerencsére nem zsákban és fagyasztva érkezett, hanem frissen vágott hasábburgonya formában. És a csirke is olyan volt, amilyennek az ember megálmodja: ropogós arany bunda, belül vajpuha fehér husi.



És ezek után elérkeztünk a halhoz: süllőfilé modern tökfőzelékkel füstölt fekete kagylóval, édeskömyénypürével. Úgy éreztem, itt a szakácsnak be kell vetni minden tudását: elvégre a tököt nem szeretem, a halat viszont nagyon, a pürékkel pedig hadilábon állok, de leginkább hanyagolom őket.

A chef viszont kitett magáért:  a süllő egyenesen a Tiszából érkezett a konyhába, a füstölt kagyló egy kicsit messzebbről, de amit a tökkkel alkotott az páratlanná tette az egészet: juliennre vágott tök nagyon jó textúrával. Ropogósan friss volt. Valószínűleg ha ilyen lenne a tökfőzelékben is, azt is visszavenném a családi étlapra. Egyedül az édesköménypüré lett nekem édesebb a kívánatosnál, cserébe a kanyargós Tisza laza homokdűnéit idézte a tálaláskor, ami igazán eredeti látvány volt, a "partra vetett" aranysárga süllő a folyóparti kis halvendéglők hangulatát hozta az asztalra, összességében ez a fogás levett a lábamról.









Sorbet-nak erdei gyümölcsös érkezett, szintén kifogástalanul.







Főfogásnak két lehetőség kínálkozott, de természetesen mindkettőt kipróbáltuk.
Charolais érlelt bélszín, glaszírozott borjú bríz, szarvasgombás burgonyahabbal, marinált salottával
Az első falat után felmerült bennem a kérdés, vajon hol érlelik ezt a marhát. Később kiderült, ott helyben.
A burgonyapüré finoman visszafogottan szarvasgombás volt, de nagyon krémes és gazdag. A salotta szintén remek volt, és nagyon passzolt az egészhez.
Rozé kacsamell, sült burgonyával, petrezselyempürével, friss szederrel




Ebből a fogásból a sült burgonya kerekedett felejthetetlenre. Nagyszerű textúra, nem is igazán udom hogyan követték el. A kacsát én egy leheletnyivel rozébban kedvelem, de így is finom volt, a szeder pedig harmonikusan körbeölelte az egész fogást.


Nektarinos máglyarakás, dió fagylalttal


A máglyarakás valahogyan kislánykorom emléke, mostanában nem nagyon volt hozzá szerencsém. De ez a desszert tökéletesen átváltoztatta a máglyarakás eredeti filozófiáját. A sodó ízlett benne legjobban, de az egész nagyon egységes volt, és kerek befejezést adott az egész estének.


Volt szerencsém megismerni a séfet, Pataky Péter személyében, és betekinteni a konyhájába is. Péter külföldön dolgozott és azzal a céllal jött haza, hogy a tanultakat itthon kamatoztassa. Filozófiája az, hogy szezonális alapanyagokból főz, de a hagyományos ízvilágot új ruhába csomagolja.

Májusban nyitották meg az éttermet, és egyre többen keresik fel őket. Véleményem szerint már óriási szükség volt rájuk, színt visznek a cívís város étkezési szokásaiba és hadat üzennek a fatányéros, lelógó rántotthús filozófiának. Látványos sikerrel!





Eddig is volt már számos ok arra, hogy az ember Debrecenbe látogasson: a Virágfesztivál, a debreceni Nagytemplom, a LOKI, az Agrár-Expo, stb ezek után azonban az IKON is a debreceni "látványosságok" közé férkőzte be magát. Péter kreativitása az ízelítő menüben kiválóan megmutatkozott, és az étlapon szerepelt még számos, kíváncsiságomat felkeltő fogás, mint például a Sült paprikás rizottó vagy a Fehérborban párolt nyúl, brokkolival és kéksajttal töltött házi tésztával, sárgarépával.
Remélem a csapat lelkesedése és jó ízlése megmarad és egyre több vendég látogat el hozzájuk, hogy kipróbálják a fine dining-ban rejlő kreativitást. Ezzel együtt pedig véghezviszik azt a küldetést, ami ma vidéken nem kis feladat: megértetik az emberekkel, hogy az evés nem csupán a mennyiségről, sokkal inkább a felhasznált és elfogyasztott alapanyagok minőségéről szól.

Sok sikert kívánok mindehhez!

A BRIT ISKOLÁK NAGY KEDVENCE: FISHCAKE, GYEREKEKRE HANGOLVA

Tudtuk, amikor úgy döntöttük szűk egy évvel ezelőtt, hogy eljövünk, és máshol folytatjuk az életünket. Nem ért váratlanul, sem felkészületlenül.  De azt nem tudtuk, hogy vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni. 
Hiába mondtuk neki, hogy nagyfiú lett, az oviból tovább kell lépni és eljött az idő, hogy 4 évesen iskolába menjen. Ott megtanítják írni, számolni, olvasni és akkor olyan okos lesz, mint Andy a Toy Story-ban, hogy pár év múlva főiskolára mehet. Ezek után persze hogy nagyon várta, izgult, és mi is vele együtt. 
Azt is láttuk, hogy ez az iskola nem olyan, mint otthon: az iskolapadok hiányoznak, nincsenek 45 perces órák, a terem nagy részét játékok foglalják el, mint például a minikonyha, rajzoló szoba, tengerpartnak berendezett olvasószoba, vagy felfedező sarok mikroszkóppal, távcsővel, csillagtérképpel. Kevés gyerek van egy osztályban, de két pedagógus, és egy asszisztens segíti őket. 
Mindent tudtunk és mindent láttunk előre, a szívem mégis vadul kalimpált, hogy jót teszünk-e vele. Igen, mi akartuk hogy ne a magyar iskola rendszerben szocializálódjon, és tanuljon meg angolul, addig amíg könnyű neki. Hogy meglássa a világot, és azt, hogy a világ színes és érdekes és nem csak annyiból áll, hogy ki a legerősebb és a leghangosabb egy csoportban, mert attól kell tartani, félni, és minden nap harcot vívni. De hogy pár év múlva mindebből mire és hogyan fog emlékezni, hogy kapunk-e majd érte megrovást tőle, vagy dícséretet, azt még nem tudom. 
Mindenesetre bízom benne, hogy az itteni iskola nevelés alappillérei, úgy mint az egymás elfogadása, a különböző kulturális és vallási hovatartozás tiszteletben tartása, saját magunk határainak a megismerése, az önálló gondolkodás kialakítása, a gyengék és kisebbek segítése, konfliktuskezelés és a pozitív gondolkodás, pozitív visszajelzés adása, stb gyökeret vernek benne és nem hiábavalóan tölti itt el a mindennapjait. DE nekem nehéz. Nehéz elengedni a kezét, és az életre nevelni. Nehéz arra gondolnom, hogy vajon Miss Kitchen is észreveszi-e benne a szépséget, és azt az értelmet, ami sugárzik a tekintetéből. Hogy az osztálytársai is olyannak látják-e majd, mint mi?
Biztosan nem, de talán nem is kell. A fontos az, hogy Ő tudja és érezze, hogy mi nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá!
Két nap után nehéz bármit mondani arról, hogyan érzi magát és elhamarakodott sem szeretnék lenni. Egy biztos: az egyenruháját, egyencipőjét minden reggel szívesen ölti magára, mert tudja, hogy ott ahová megy, mindenki ezt viseli, és Ő is annak a csoportnak szeretne része lenni.


Az már csak hab a tortán, hogy az iskolai ebéd minden nap helyben készül, friss alapanyagokból. Az első szülői értékezleten kóstolót is kaptunk a leggyakrabban szereplő ételekből. Minden nap 4 főfogás közül lehet előre választani, és természetesen vega menü is van. 


A fishcake szerepelt már a blogon, de ezúttal gyerekbarát verzióját készítettem el, amit itt minden gyerek imád. Olyan, mint nekünk a rántotthús. Ezúttal azonban lazac helyett fehér halból készült és kukorica is került mellé. Hogy mégse legyen megszokott, füstölt makrélafilé is helyet kapott benne.




Hozzávalók kb 14 db halpogácsához:

0,5 kg krumpli
0,5 kg fehér húsú hal filé(tőkehal, haddock, stb)
fél db füstlölt makréla filé
fél doboz konzerv kukorica
1 kis fej salotta
kevés olívaolaj
kis csokor petrzselyem
1 csapott evőkanál só 
kevés bors
(esetleg tej)


a panírozáshoz:
liszt
tojás
zsemlemorzsa

a sütéshez:
olaj

A krumplit meghámozom, sós vízben megfőzöm, krumplinyomóval áttöröm. Hagyom kihűlni. A halat megtisztítom, az esetleges szálkákat eltávolítom, a bőrét lehúzom. A halhúst kisebb kockákra vágom és a kihűlt krumplihoz keverem. A hagymát apróra vágom és kevés olíván megfonnyasztom. Hozzáadom a krumplihoz. A petrezselymet apróra vágom, a kukorica konzervet leszűröm és ezeket is a krumplihoz keverem. A makrélafilé bőrét eltávolítom és apróra tépkedem, ezt is a krumplihoz adom. Sózom, borsozom. Ha a massza állaga nagyon kemény lenne 1 evőkanál tejjel lazítom. De ne legyen nagyon laza sem, mert szétesik. Szóval arany középút... Mivel a hal a masszában nyers, nem szabad kóstolni!
Ezután jöhet a formázás: először gombócokat formálok belőle a kezemben, majd kilapogatom őket úgy, hogy tenyérnyi nagyságú pogácsák legyenek. A pogácsákat sütőpapírral fedett tányérra teszem, és hűtőben legalább 1 órát pihenni hagyom. Fontos, különben szétesik és nem lehet bepanírozni!
Panírozásnál lisztbe, majd tojásba, végül zsemlemorzsába hempergetem óvatosan, majd forró olajban pár perc alatt kisütöm. Kb 4-5 perc oldalanként.
Hamburgerzsömlével, rizzsel, majonézzel, salátával vagy önmagában tálalom.