A HÚSMENTES HÉTFŐ JEGYÉBEN: HIDEG KÓKUSZTEJES CÉKLALEVES KECSKESAJTTAL

Errefelé nagy divatnak számít a húsmentes hétfő, amit én nagyon is kedvelek. Nem csak az iskolában próbálják meg ezt szem előtt tartani, de az üzletek polcain is nagy betűkkel hívják fel erre a vásárlók figyelmét. Mivel tegnap éppen húsleves volt nálunk, - a fiaim szinte egyedül ezt a levest eszik meg szívesen-, ma ideje volt húsmentesre váltani legalább nekem.
A cékla legalább annyira megosztó dolog, mint a kelbimbó. Évekig én sem lelkesedtem érte, de akkor elkezdtem főzés helyett a sütését választani és hopp, megkedveltem. Csakúgy mint a karfiol vagy a brokkoli, de még hosszan sorolhatnám a zöldségeket, a sült céklának is sokkal, de sokkal nyerőbb az íze mint főtt társának. Ezt a levest annak is érdemes kipróbálni, aki nem szereti a céklát, mert szerintem ez tényleg nagyon finom lett. Legközelebb annyi változtatást mindenképpen végrehajtanék, hogy a kecskesajtot meggrillezném, mély tányérba tenném, és úgy önteném körül egy szép kancsóból a hideg levessel..... szerintem az elég különleges lenne és megállná a helyét egy romantikus vacsora vagy ebéd előételeként.

Hozzávalók kb 2 személy részére:

4 db kisebb méretű nyers cékla
kevés olívaolaj
1 konzerv kókusztej 
1 alma
1 narancs (vagy vérnarancs) leve
csipet só


kb 10 dkg francia típusú kecskesajt
kevés kakukkfű a tálaláshoz

1. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A céklákat megmosom, szárát levágom és héjastól egy alufóliával béelelt sütőlemezre teszem. Kevés olívaolajjal meglocsolom, picit megsózom és betekerem a fóliába. Mérettől függően 40 percig vagy egy óráig sütöm, amíg annyira megpuhul, hogy a villa hegye könnyen belemegy.
2. Ekkor kiveszem, hagyom langyosra hűlni, majd egy kesztyűben lehúzom a héját és nagyobb darabokra vágom. Az almát meghámozom, magját eltávolítom és felkockázom. 
3. A céklát, almát egy késes robotgépbe teszem és pürésítem. Hozzáadom a kókusztejet, a narancs levét, kevés sót, ezzel is tovább mixelem  a robotgépben majd egy lábasba öntöm és pár perc alatt összefőzöm.
4. Ha szükséges még további sóval, esetleg narancslével ízesítem. (Nem szabad elfelejteni, hogy hidegen más lesz az íze így érdemes hűtés után mégegyszer megkóstolni! )
5. Ezután sűrű szitán átszűröm. A pépet félreteszem, a levet pedig egy éjszakára alaposan behűtöm.
6. Tálalás előtt újra megkóstolom, ha kell még ízesítem.   A kecskesajtot kevés olívaolajjal kikent sütőmelemezen meggrillezem. Friss kakukkfűvel díszítem. 

és joggal megkérdezhetitek mi történik a cékla-alma péppel: Ezt ettem Éci megmondja! Én kipróbáltam és nagyon-nagyon finom volt! 

VISSZA AZ ALAPOKHOZ: MÁGLYARAKÁS

A máglyarakás amolyan igazi menza étel. Mindenki találkozhatott már vele, aki részese volt az iskolai vagy munkahelyi közétkeztetésnek. Mivel Anyukám több, mint 40 évig szakácsként dolgozott, gyerekkoromban körülbelül minden héten egyszer máglyarakást ehettünk. Akkor valahogy nem volt a kedvencem....

De tavaly ettem Debrecenben az IKON-ban és igazán figyelemreméltó volt. Így elhatároztam én magam is nekilátok, hátha az finombabb lesz, mint az emlékeimben élők. És YES!!!! Mennyei volt! Pedig nem volt benne csavar, semmi turbó, egyszerűen a legjobb dolgokat adtam hozzá: zsemle helyett kalácsot, a sárgabarack lekvár Anyósom isteni finom lekvárja volt, a dió pedig tavalyi, ami a Szüleim kertjében nőtt. Az igaz, hogy a formája nem a hagyományos lett, hiszen általában nem kerek, hanem szögletes formában sütik, de ez a lényegen nem változtat. A legjobb máglyarakás lett, amit valaha ettem!

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:

5-6 szelet szikkadt kalács

200 ml tej

3 tojás különválasztva

6 ek cukor (vagy nyírfacukor)

1 vanília rúd

fél kezeletlen citrom reszelt héja

80 gr darált dió

3 alma

1-2 ek barna cukor

1 ek vaj

1 teáskanál őrölt fahéj

2 ek sárgabarck lekvár

1. A tortaforma alját és oldalát sütőpapírral kibélelem. Ha négyzetes alakúra sütöm, elég kivajazni a sütőedényt. A sütőt 180 fokra előmelegítem.
2. A tejet 2 evőkanál cukoral közepes lángon összemelegítem, hozzáadom a vanília kikapart magját és a citromhéjat. Amikor felmelegedett lehúzom a tűzről és hűlni hagyom.
3. A tojások sárgáját egy tálba teszem, majd állandó keverés közben hozzáadom a langyos tejet. 
4. A kalács szeleteket a tejes keverékbe mártom 1-2 másodpercre, hogy ne ázzon el teljesen csak nedvesedjen át. A forma alján szépen, egyenletesen elrendezem.
5. A diót egy tálba teszem és 2 evőkanál cukorral elkeverem majd a kalácsszeleteket  tetejére szórom és félreteszem. 
6. Az almákat meghámozom, magját eltávolítom és vékony szeletekre vágom. A vajat egy serpenyőben megmelegítem, hozzáadom a barna cukrot, fahéjat, almát és kb 5 perc alatt megpárolom. Nem hagyom, hogy teljesen szétessen, de hagyom megpuhulni. Az almaszeleteket elrendezem szépen a dió tetején és kb 15-20 percig a forró sütőben megsütöm. 
7. Kb 5 perccel a sütés vége előtt a tojások fehérjét tálba teszem. Közepes fokozaton pár percig verem, majd hozzáadok egy kanál cukrot. Tovább verem, majd még egy kanál cukrot adagolok hozzá és addig verem, amíg szép, kemény hab nem lesz belőle. Ekkor hozzáadom a lekvárt és nagyon óvataosan beleforgatom.
8. A sütőformát kiveszem a sütőből és az alma tetejére halmozom a habot. Villával mintá húzok bele, vagy rusztikusan csúcsokat húzok egy kanál hátuljával. 
9. Néhány percig tovább sütöm még, amíg a hab enyhén aranybarnára sül. A formában hagyom kihűlni, majd langyosan felszeletelem. 

KELBIMBÓ PESTO

Az új év elején még van bőven a téli zöldségekből, bár a szupermarketek polcain már ott figyel a gyönyörű, vörös holland rebarbara, vagy a perui fehér spárga. Mégis ilyenkor a legfinomabb néhány igazán értékes téli növény, például a cékla, káposzta, vagy a kelbimbó, amiket nem érdemes elszalasztani. Ez utóbbi a lehető legmegosztóbb zöldség a legtöbb konyhában: lehet egyértelműen szeretni és még jobban utálni. Arany középút nincsen. Én magam eddig az utóbbi csapatot erősítettem, de Karácsony táján sikerült olyan klassz példányokat beszerezni, amelyek minden eddigieken túltettek. Nem voltak édesek, mert nem csípte meg őket a fagy, és még csak kesernyések sem voltak. Olyan igazi, élő zöld íze volt.

Ekkor született meg az ötlet, hogy mi lenne ha pesto készülne belőle. Hiszen egy tésztához remekül illik és mivel a kelbimbó teljesen nyers talán vitamin is marad benne. Persze ehhez kell egy erős trumixgép, ami megküzd az aprítással. (Tapasztaltaim szerint egy hagyományos álló turmix kése nem elég erős a teljesen finom aprításhoz, így érdemes lehet beszerezni egy Vitamix vagy hasonló késes aprítót.)

Az ötlet jónak bizonyult, mert a pesto finom lett! Legközelebb talán annyit módosítanék, hogy a fokhagymát kihagynám vagy csak a felét tenném bele, mivel így nyersen még egy gerezd is kicsit soknak volt ennyi kelbimbóhoz.  Bár maradt a pestoból bőven, legközelebb azt is megmutatom milyen nálunk  a maradékfelhasználás.

Hozzávalók:

500 gr friss kelbimbó
80 gr frissen reszelt parmezán
50 gr fenyőmag
1 dl olívaolaj
fél citrom leve 
1 gerezd (füstölt) fokhagyma (elhagyható)
2 teáskanál só

1. A kelbimbó külső, esetleg pöttyös leveleit leszedem, a csumáját éles kis késsel kúp alakban kivájom. A megtisztított kelbimbókat lemosom, majd alaposan lecsöpögtetem.
2. A késes robotgépbe beleteszem a negyedekbe vágott kelbimbót, a parmezánt, fenyőmagot, olívaolajat, citromlevet, sót és a zúzott fokhagymát. Közepes fokozaton krémes állagúra pürésítem.
3. A pestot zárható üvegbe teszem és hűtőszekrényben felhasználásig tálalom. 
4. Ha tésztával tálaljuk, egy-két evőkanál pestot a frissen főtt, meleg tésztához keverünk, esetleg a tészta főzővizéből 1 evőkanálnyit adunk hozzá. Frissen reszelt parmezánnal tálaljuk.