REBARBARA CLAFOUTIS, PLUSZ REBARBARA KISOKOS

Szerintem a rebarbarát nem szükséges bemutatni. De az már korántsem biztos (ha csak a saját magam szűkebb családjából indulok ki), hogy mindenki kóstolta már. Íze nem igazán hasonlítható semmihez, nagyon jellegzetes, kissé savanykás, karakteres. Illata nem téveszthető össze semmivel. Valójában a rebarbara zöldség, nem gyümölcs és a szárát használjuk fel édességek, lekvárok készítésére.

Számos fajtája létezik, talán nem is gondolnánk...

Az egyik legértékesebb válfaja az az úgynevezett "forced rhubarb". Ez a fajta rebarbara az első, év elején a piacokon megjelenő példány Angliában, februártól kapható. Sötétben növesztik, így a vörös, értékes szár sokkal lassabban nő, mint a fényben növő társai, és a húsa fehér, néhány helyen vörös erek szövik át. Külső héja rendkívűl puha, így pucolása nem szükséges ellentétben a hazai példányokkal, amelyek hámozás nélkül gyakran ehetetlenek.

Íze sokkal kevésbé savanyú mint később szüretelt társaié, ezért gyakran nyersen kevés cukorba mártogatva fogyasztják.

Ha ezeket a sötétben nővő, vérvörös szárakat azután napfény éri (pl a melegház tetejét kinyitják kora tavasszal), gyorsan növésnek indulnak, és a vörös festékanyag nem tud lépést tartani a növekedés ütemével, vagyis a szárak színe gyorsan zöldre vált, ízük savanykásabb lesz. Így vásárlásnál mindig érdemes a legvörösebb példányok után kutatni!

A rebarbara Marco Polonak köszönhetően, a 13. században érkezett hozzánk Európába. Gygógynövényként terjedt el, ennek köszönhetően az 1600-as évek közepére az ára meghaladta az ópium árának háromszorosát. Az angol rebarbara termesztés az 1800-as évekre nyúlik vissza. Ekkor néhány farmer összefogásával  Yorkshire megyében kezdődött el, napjainkban kb. 200 családi vállalkozás foglalkozik rebarbara termesztéssel.  A mai napig ez a terület a legoptimálisabb élőhelye a szigetországban. Itt kezdték el a világon először a sötétben való termesztést is, és a mai napig itt foglalkoznak a különbőző fajták nemestíésével. A rebarbara őshazája Szibéria, a Volga folyó partvidéke. Ebből eredően megállapíthatjuk, hogy a rebarabara két dolgot kedvel: a nedvességet és a hideget.

Élettani hatásai: kedvezően befolyásolja a tüdő, máj, gasztrointesztinális rendszer működését.

Fajtái:

Timperley Early: ez a fajta a legszélesebb körben elérhető, korai, sötétben termelt rebarbara. Április közepétől ha fénybn nő tovább, gyorsan zöldre vált a színe. Közepes terméshozammal bír.

Stockbridge Harbinger: az előzőhöz hasonlóan szintén nagyon szép vörös színű sötétben termesztve, viszont sokkal érzékenyebb, nagyobb körültekintést igényel, ezért kereskedelmi forgalomba is ritkábban kerül.

Reeds early superb: Ez volt az első, sötétben növekvő fajta. Íze enyhén földes, színét viszont hosszabb ideig vörösen tartja, mint társai.

Stockbridge Arrow: késői fajta, kora vagy közép Májustól szedhető. A legmodernebb nemesítés, kitűnő íze és színe miatt. Ezt ajánják leginkább otthoni termesztésre, ízlelésre.

Queen Victoria: elsősorban Skóciában termesztik, bőven termő fajta.

Remélem ezzel kedvet csináltam egy rebarbarás édességhez. Jöjjön tehát a  Rebarbara clafoutis vagy rebarbarás tejespite.

Hozzávalók egy kerek kb 24-26 cm átmérőjű sütőtálhoz:

400 gr rebarbara, kb 4 hosszú szár

25 gr vaj

1 teáskanál vanília paszta, vagy vanília rúd kikapart belseje

1 evőkanál méz

50 gr mandula (lehet darált, én szeleteltet használtam)

100 gr kristálycukor

2 evőkanál finomliszt

2 egész tojás

2 tojás sárgája

250 ml sűrű tejszín

1. Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A rebarbara szárakat megmosom, majd kb 2 cm hosszú darabokra vágom. A sütőtál alján elrendezem a rebarbara darabokat, meglocsolom a mézzel, ráteszem a vaníliát és összekeverem. A vajat kisebb kockákra vágom és a rebarbara tetejére szórom. Sütőbe teszem 10-15 percre, amíg megpuhul. 
2. Közben elkészítem a tésztát: a lisztet, mandulát, cukrot, tojásokat  összekeverem. Állandó keverés mellett hozzáadom a tejszínt és csomómentesre keverem. A megsült rebarbarát kiveszem a sütőből, ráöntöm a tésztát és újabb 20-25 percig sütöm, illetve amíg a teteje szépen elkezd aranybarna színt kapni.  . 
3. Langyosan magában, vagy porcukorral, mandulával meghintve szeletelve tálalom.