HALLOWEEN-I SÜTINYALÓKA VAGY CAKE-POP?

És megérkezett az előző bejegyzés foytatása....
Van maradék piskótánk ha minden igaz. Ráadásul 2 színben! Vegyesen is használhatjuk, de külön-külön is.

A sütinyalóka eredeti ötlete az ír szakácsnőtől, Rachel Allentől származik, de egy kicsit átgyúrtam a receptjét. A mennyiségeket nagyon soknak találtam, így redukáltam picit, valamint az összegyúráshoz nagyon finom baracklekvárt is használtam íme:

Hozzávalók 12 db nyalókához:

a gombócokhoz:
kb 20-25 dkg maradék piskóta
10 dkg étcsoki, tejcsoki vagy fehércsoki apró darabokra vágva
1 evőkanál sárgabarcklekvár

a bevonáshoz:
10 dkg fehércsoki (fehércsokihoz néhány csepp ételfestéket is tehetünk)
10 dkg étcsoki vagy tejcsoki
1 doboz= 78 gr apró szemű dekorcukorka

valamint 12 db hurkapálcika vagy plasztik pálca

Elöljáróban néhány pontban a sütinyalóka készítés aranyszabálya:

1. a gombócmassza ne legyen túl folyós, mert nem fog összeállni
2. a 30 perces hűtőben való hűtés és pihentetés nem kihagyható, különben a bevonásnál leesik a pálcikáról a nyalóka
3. a bevonás megfelelő hőmérsékletű csokival történjen, elegáns szóval temperálttal

A piskótát késsel pici kockákra vágom vagy kézzel nagyobb darabokra tépkedem, egy tálba öntöm. A csokit gőz felett megolvasztom, és a piskótához keverem, majd a lekvárt is. Először kanállal összekeverem őket, majd kézzel átgyúrom. Először száraznak tűnhet az egész, de amikor kézzel összeállítom és jól átforgatom, a piskóta beszívja a lekvárt is és a csokit is, és könnyen formázhatóvá válik. Ha mégsem, nagyon pici adagokban még lekvárral puhíthatjuk. 

Ezután a masszából gombócokat formálok és mindegyik közepébe pálcikát szúrok. Vigyázok, hogy a pálcika ne szúrja át teljesen a gombóc fejét, különben le fog esni gyorsan fogyasztás közben, így kb feléig nyomom bele a pálcikát. Ezután sütőpapírt teszek egy tálcára és a papírra teszem elfeketetve a 12 db gombócot. Hűtőben legalább 30 percig hagyom dermedni. 

A bevonáshoz a fehér csokit gőz felett felolvasztom, majd lehúzom a melegről. ( ha a fehércsokit meg szeretném színezni, most adom hozzá a pár csepp ételfestéket. Ebben az estben színes cukorkával sem muszáj a továbbiakban beforgatnom) A hideg nyalókákat ( 6 db-ot) beleforgatom egyesével, és gyorsan dolgozok mert a csoki megdermed. Kanállal is segítek mindenhol bevonni, majd a felesleget lecsorgatom róla és kicsit hagyom szilárdulni. A színes cukorkákat egy kis tálba borítom és a fehér csokis nyalókát beleforgatom. Ezután egy üvegbe teszem őket vagy hungarocel-be szurkálom és hideg helyre teszem megdermedni. Hűtőben nem jó, elég egy hidegebb ablak, vagy kamra, stb. 

A maradék 6 db nyalóka bevonásához gőz felett felolvasztom a tejcsokit vagy étcsokit is. Az előzőhöz hasonló módon beforgatom a nyalókákat majd cukorkába mártom. 

Őket is egy üvegbe állítom. 

HALLOWEEN-I NARANCS-FEKETE KOCKÁS SÜTI

Nem tudom ki hogy van a Halloween-nal, én személy szerint túlságosan amerikai divatnak tartom (vagy esetleg Amerikába Európából érkezett?)  Nincs semmi bajom azzal, ha valami amerikai, egyáltalán nincs. De azzal, hogy ijesztőnek kell lenni és kötelezően édességet kell enni, azzal van. 

Na de idén, amikor a fiam szeptember végén úgy jött haza az iskolából, hogy Anya, képzeld ma Halloween-i képeket rajzoltunk, meg álarcot festettünk, meg sütiket készítettünk, akkor úgy éreztem, hogy idén én nem úszom meg a Halloweent egyszerű tökfaragással! De nem ám! Azóta is folyamatosan érnek Halloween-i támadások ilyen-olyan formában... 

A fenti sütihez az eredeti ötlet a brit sütőiskola nagyasszonyától, Mary Berry-től származik. Az Ő Battenberg torta névre hallgató csodája azonban diós-kávés változatban szerepelt, Halloween-re én azonban csak narancs és fekete színben képzeltem el. Bevonni csokiganach-al vontam be, de természetesen aki nálam ügyesebb, színezett (pl narancs vagy fekete) marcipánköntösbe is bújtathatja. 

És még egy: a legtöbb receptet, mire megértettem komoly kételyeim támadtak a felfogóképességgemmel kapcsolatban. Éppen ezért én most itt előre szólok: a leírt mennyiség vagy 2 rúdhoz elegendő, vagy 1 nagyobb rúdhoz és marad valamennyi, csúnya szóval: maradék.
DE hogy a maradékot mire lehet legkiválóbban felhasználni, a következő posztban kiderül!!! 
Addig is kockás süti. 

Hozzávalók:

a narancs színű tésztához

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg kristálycukor

14 dkg liszt

5 dkg darált mandula

1 teáskanál sütőpor 

3 tojás

1 narancs reszelt héja

1-2  teáskanál narancs színű ételfesték

a fekete tésztához:

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg lágy barna cukor

14 dkg liszt

2-3 dkg sötét, cukrozatlan kakópor

1 teáskanál sütőpor 

3 tojás

2 evőkanál darált dió

kb 30 ml (majdnem egy üveg Dr Oetker) fekete ételfesték

az összeállításhoz: 

néhány evőkanál sárgabarack lekvár (házi a legjobb, és nem darabos!)

kevés rum (ha gyerekek nem fogyasztják!)

a csokoládé ganache-hoz:

125 gramm jó minőségű étcsoki

50 ml víz

15 gramm cukor

25 ml creme fraiche vagy tejföl

80 ml tejszín

20 gramm puha vaj

a pókos díszítéshez:

3 evőkanál porcukor
pici tej (lehet rizs vagy mandulatej, ami kevésbé romlékony)
pár csepp narancs ételfesték

Először a tésztákat készítem el, egyszerre egyet.
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A puha vajat a cukorral habosra keverem, egészen fehéredésig, majd egyesével hozzáadom a tojásokat (ne legyenek hidegek). A lisztet a sütőporral, mandulával, narancshéjjal elkeverem. A vajas masszához adom az ételfestéket, majd lassan, evőkanalanként hozzákeverem a lisztes keveréket. Előveszek egy kb 20 X 25 cm-es, hosszúkás sütőformát, esetleg jénai tálat, az alját kibélelem sütőpapírral, az oldalát kivajazom, majd kilisztezem. Beleöntöm a masszát, a sarkokban is jól eligazítom. Kb 25-30 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Ha kész, a tű nem fog teljesen tisztán kijönni, mert nagyon vajas a tészta, de akkor jó, ha már csak vaj van rajta, nyers tészta nincs.
Ha megsült kihűtöm, deszkára borítom (előtte kristálycukorral megszórom a deszkát, hogy ne ragadjon oda) és a sütőpapírt óvatosan lefejtem róla. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.

Közben elkészítem  a csokis masszát is, az előzőhöz hasonló módon, majd ugyanabban a tepsiben azt is megsütöm.

Ha mindkét lap kihűlt, akkor szemrevételezem. A széleket levágom, ne legyenek kerek sarkok, száraz végek. És most két lehetőség van:

1: vagy hosszában félbevágom az egyik színű tésztámat és ebben az esetben két egyforma, teljesen megegyező   rúd sütim lesz

2: nem félbe, hanem hosszában kb a 2/3-ad részét vágom le, az egyharmadát pedig félreteszem. Ez a maradék, a süteményhez használt rúd pedig ebben az esetben kicsit szélesebb lesz, pont mint a képen.

(néhány képet itt találtok az elkészítésről)

Ha megvan az egyik színből a hasáb, ráteszem a másik színű tésztára, és pontosan mellette, éles késsel megegyező méretűt vágok abból is. Ezek után még mindig hosszában, úgy hogy egymáson van a narancs és fekete hasábom, félbevágom őket. Akinek jó a szemmértéke szerencsés, ha nem elég jó, használjatok centit, vagy zsineget. Na, ha eddig megvagyunk, akkor pont 4 rudam van, 2 narancs és 2 fekete. ( Ha előzőleg az 1-est választottam, akkor a másik fél tésztákkal is hasonlóan járok el, és máris 8 rudam lesz, ha a 2-est, akkor minden leeső szél maradék, nemes célkora felhasználható)

A rudakat úgy használom, hogy ami a tepsiben süléskor alj volt, az most is az marad, ami a teteje volt, az most is felül lesz. Egymás mellé teszek egy narancs és egy fekete rudat, a találkozásnál baracklekvárral megkenem, kissé összenyomkodom, hogy összeragadjanak. Megkenem lekvárral mindkét rúd tetejét. A második emelet úgy készül, hogy a narancs rúdra fekete jön, a feketére narancs. A találkozást itt is lekvárral rögzítem. Ha kész a kockás rúd, hűtőben hagyom pihenni.

Közben elkészítem a csokiganachet.
Először  felaprózom az étcsokoládét, majd 25 g-ot  felteszek a vízzel, cukorral és a tejföllel alacsony hőfokon főni addig, amíg krémes lesz, és bevonja a fakanál hátulját. Ekkor  félreteszem. Felfőzöm a tejszínt, majd  hozzáadok egy keveset a maradék csokoládéból és óvatosan keverem addig, míg elolvad. Ekkor adom hozzá a maradék csokoládét kis adagokban, elkeverem, majd  állni hagyom míg eléri a 60°C-ot. Ekkor hozzáadom a kockára vágott vajat, majd  hozzáöntöm a csokoládészószt és  simára keverem. Még melegen a tortára kenem.

Ha a bevonó kissé megdermedt, a cukrot a festékkel és pici tejjel elkeverem. Vagy habzsákból vagy csak kanállal köröket formázok belőle a torta tetején, majd fogpiszkálóval pókhálóvá húzom őket.

FORRÓ CIDER, MAGYARUL ALMABOR

Vannak olyan sanyarú sorsú országok, ahol szőlő márpedig nem terem. Szegények!
Hát nekik más, saját nemzeti italuk van, például cider. A cider apró, kemény, kesernyés ízű, ehetetlen almából készül, erjesztéssel.
Rengeteg cukrot tartalmaz, ugyanúgy mint a legtöbb alkohol, de ettől függetlenül finom! Különböző ízekben árulják, egyik-másik azért erősen műanyagra hajaz....
Éppen ezért én egy semleges, legősibb cidert alakítottam át forróvá. És miért forróvá? Mert vasárnap estétől nincs fűtésünk, így ideje volt valamivel felmelegedni....
Az elkészítése nem rejt egyetlen apró titkot sem, viszont ha valaki unja a forralt bort és a puncsot, ezt is nyugodtan kipróbálhatja.... nem kell hozzá feltétlenül fűtés nélkül maradni :-)

Hozzávalók:

Kb 380 ml natúr cider (ha valaki az ízesítettet kedveli, azzal is működik, én Stella Artois márkájút használtam,  Bulmers is kiváló)
ízlés szerint cukor (1-2 evőkanál)
1 rúd fahéj
1 vaníliarúd
1 narancs héja
3-4 db csillagánizs

Az összes hozzávalót egy lábasba teszem, és alaposan összeforralom közepes lángon kb 10-15 perc alatt.
Megjegyzés: a vaníliarudakat, miután belsejüket kikapartam, porcukortartóba szoktam tenni, így azt is megillatosítják. Ehhez az italhoz bőven elég egy ilyen, előzőleg már a belsejétől megszabadított példány.

MARHAHÚSOS TORTILLA AMERIKAI KÁPOSZTASALÁTÁVAL

A marhahúsnak, ha igazán jó, nincs párja! Állítom én, aki néhanapján a vegetariánus léten is gondolkodom... Na de még nem most! Erről tudom előre, hogy nagyon hiányozna....

Szóval nem kell más ehhez a szendvics-pótló kajához, mint egy szép darab, jó minőségű érlelt marhahús, egy saját gyártmányú amerikai káposztasaláta (cole-slaw), és tortilla. 

Hozzávalók 4-6 személyre:

kb 60 dkg fehér káposzta
4 evőkanál majonéz
só
bors
fél teáskanál méz
fél teáskanál ecet
pici fej vöröshagyma
2 teáskanál mustár
kevés őrölt római kömény
fél sárgarépa
1 teáskanál pirított szezámmagolaj vagy extra szűz olívaolaj

2 szelet marha steak ( egyenként kb 20-25 dkg)
só
bors
olívaolaj
kevés vaj

6-8 db tortilla lap
zöld saláta mix

Először a salátát készítem el: a káposztát megmosom, a külső levelekt eltávolítom. Vagy konyhai gyalun, vagy kézi reszelőn lereszelem. A répát is megpucolom, majd hasonló méretűre aprítom. (Én általában a közepes csíkokat kedvelem, de ha valaki az apróbbat, úgy is lehet.) Egy kis tálban összekeverem a majonézt sóval, borssal, mézzel, ecettel, mustárral, köménnyel, olajjal, majd az apróra vágott hagymával. Megkóstolom, ha szükséges ízlés szerint még fűszerezem. 

Ráöntöm a káposztára, hozzákeverem a répát is, alaposan öszzeforgatom, és fél órára legalább hűtőben hagyom pihenni. 

A húst sütés előtt kb 20 perccel kiveszem a hűtőből, és hagyom szobahőmérsékletre melegedni. 

Sütés előtt mindkét oldalát sózom, borsozom, majd olajjal megkenem vékonyan mindkét oldalát. Egy nagy száraz serpenyőt magas lángon átforrósítok, majd közepesre leveszem. Ha már elég meleg, csak akkor teszem bele a hússzeleteket. Egyik oldalát 3-4-5 percig sütöm, majd átfordítom. Ha átfordult, a már megsült, felül lévő oldalt, megkenem kevés olvasztott vajjal, így nem szárad ki. Másik oldalát is 3-4 percig sütöm, majd kiveszem, tányérra teszem, és a felső oldalát is megkenem olvasztott vajjal. Meleg helyre félreteszem pihenni, kb 4-5 percig. 

Pihenés után kívánt méretű csíkokra szeletelem.

Közben a tortilla lapokat vagy forró száraz serpenyőben, vagy sütőben átmelegítem. Tálalásnál a lapokat megkenem 1-1 evőkanál káposztasalátával, ráhelyezek kevés zöld saláta levelet, majd a csíkokra vágott húst. Összetekerem, ha nem azonnal fogyasztom, zsineggel rögzítem. 

EGY FALAT INDIA: VÖRÖSLENCSÉS PARADICSOMOS DHAL FÜRJTOJÁSSAL

Jönnek a hideg, vacogós napok, gyorsan valami egyszerűt és lélekmelegítőt a legjobb összeütni. 

Én a lencsével sokáig nem voltam jó barátságban, különösen a hagyományos magyar lencsefőzelékkel, amíg fel nem fedeztem a puy-i lencsét és a vöröset. Mára mindketten az állandó alapanyagok közé kerültek a konyhámban. 

A vöröslencsében azt imádom legjobban, hogy nem kell beáztatni = gyorsan megfő = nem kell előre tervezni. Rádásul finom! 

Indiában dhal-nak neveznek mindent, ami lencséből, borsóból vagy babból készülő egytálétel. Elkészítése nagyon egyszerű, szinte állandó fűszere a kurkuma. Amikor ilyen keleti ízvilágú ételeket eszem gyakran elgondolkodom, hogyan tudnám alaposabban megismerni az indiai konyhát. Ha elmennék Indiába? Elég költséges módja a tanulásnak, ráadásul  a legtöbb helyen nem higiénikus az étkezés. Mire a jó helyeket felfedezném, egy hónapba is beletelne. Egy indiai szakácskönyv? Ez tűnik a legkézenfekvőbbnek, de kimarad a kóstolás élménye. Esetleg egy indiai főzőkurzus? Ez nagyon szimpatikus, már csak szét kell néznem a környékemen, van-e bárhol ilyen. Addig is itt egy falatnyi India, kóstolgassátok, remélem Nektek is tetszik!

Indiáról jut eszembe: az ember azt gondolja, hogy az indiát gyarmatosító országban, nevezetesen Angliában minden fellelhető, ami Indiából való. Például curry készítésére használatos hagyományos indiai edény, vagy indiai tálak, bármi. Ma olyan szerencsés voltam, hogy betévedtem egy antik üzletbe. Teljesen gyanútlanul egy oldalsó ajtón besétáltam, csupa kíváncsiság voltam. Belépve hihetetlen mennyiségű régi bútor látványa fogadott. Olyan század eleji, igazi masszív bútorok. Jó megjelenésű férfiak és nők, akik láthatóan csendesen válogattak az ékszerek és a bútorok között.  Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a fejem fölött recseg a padló, tehát járkáltak az emberek. Gyorsan megkerestem a lépcsőt, ami nem volt egyszerű, mert már az alsó szint is egy kisebb ház méretével vetkedett, és felmentem. Itt már nem bútorok, hanem konyhai dolgok fogadtak. Ott minden volt: múlt századi ezüst salátás tálaló kanalak dombornyomott mintával, kínai leheletfinom porcelán, évszázados, többször átfestett konyhai asztal, porcelán porcelán hátán, gyertyatartó, ezer éves képkeretek, poharak, terítők, leírni is sok. Egy-egy régi ruhadarab, amit átjárt a molyirtó szaga, vagy egy gyerek faszék, amit már jó néhányan összekaristoltak, de pont attól volt régi és nemes. Évtizedes használati eszközök, amelyek mesélni tudtak volna...jót és rosszat egyaránt. Hogy mi volt a dolgok, amíg a gazdájuknál voltak, és mi lett a sorsuk azután. De megint csak recsegett a padló. Hű, még egy emelet? Már volt néhány dolog a kezemben, szabad kezem nem sok. Vajon ide is kellene bevásárlókosarat rendszeresíteni?- mosolyogtam magamban. Oké, harmadik szint: festmények. De micsoda festmények! És gyertyatartók, kegyeleti eszközök, ékszerek.  És még mi? Illatok!   Mintha 30 évvel ezelőtt visszacsöppentem volna a gyerekkoromba, Apukám szülőfalujába, öreg házakba: régi, dohos, áporodott szag, ami nem csak az épületből hanem a tárgyakból is áradt. Ugyanúgy, mint otthon. Mert az illatok nem ismerik az országhatárokat, ők mindenhol ugyanolyanok. 

Az illatokat magamba szívtam és hazahoztam. De egy valami nem jött velem: egyetlen egy indiai edény sem, mert ők viszont az országhatáron kívűl maradtak. Egészen messze innen...

Hozzávalók:

20 dkg vörös lencse
1 evőkanál olívaolaj
1 db babérlevél
fél fej közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 doboz konzerv, hámozott, kockázott paradicsom
1 evőkanál sűrített paradicsom
1 nagy marék friss zöld leveles spenót
só
fél kávéskanál őrölt római kömény
fél kávéskanál kurkuma
4 db fürjtojás vagy tyúktojás

a tálaláshoz néhány tortilla lap


A hagymát felaprítom, majd az olajon megfonnyasztom. Pár perc után hozzáreszelem a fokhagymát. Dinsztelem. Közben megmosom  hideg folyó víz alatt a lencsét. Kb fél liternyi vízzel és a babérlevéllel együtt hozzáadom a hagymához és fedő alatt puhára főzöm. Ha a víz időközben megfogyatkozik, pótolom. A spenótot megmosom, leszárazom. Ha a lencse megpuhul hozzáadom az összes többi hozzávalót (kivéve tojás!!!) . Lassú tűzön összefőzöm. Közben  a tojást egy lábosban keményre főzöm. (nálunk most éppen fürjtojás került bele, mert a nagyfiam imádja, de természetesen a tyúktojás is tökéletesen megfelel). A lencsét megkóstolom, majd ízlés szerint még estleg sózom, borsozom. Tálalásnál a dhal tetejére helyezem a kemény tojásokat, és pirított tortillával tálalom.

A tortilla lapokat egy nagy méretű süőpapírra helyezem, alját és tetejét vékonyan megkenem olajjal. Ráteszek egy másikat, azt is olajozom, majd jön a következő. A végén ráhajtom a sütőpapírt, becsomagolom és forró sütőben pár perc alatt megpirítom. Nem baj, ha a papír nem fedi mindenhol, mert ott fog a legjobban megpirulni.

KÖZÉP-ANGLIAI ÉTEL-ITAL FESZTIVÁL

Úgy tűnik az ősz beköszöntése fesztiválok sokaságát hozza magával nem csak otthon, hanem Angliában is. Általában nálunk az előre megtervezett programok -különösen azok, amik nem kifejezetten a gyerekeim szórakoztatásért, hanem saját magam és a Férjem  kiváncsiságának kielégítésért tervezünk meglátogatni- legtöbbször törlésre kerülnek. Vagy lebetegszünk, vagy a brit időjárás mutatja azt a  barátságtalan és viharos arcát, amikor az ember bemenekül a házba és csendben iszogatja a forró teáját. Ezúttal azonban úgy tűnt a csillagok együttállása mégis lehetővé teszi, hogy Melton Mowbrayben megnézhessük, mi az amit itt egy étel-ital fesztiválon megmutatnak.

Az első, ami számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan ebben az országban (és persze Amerikában is) a gyerekek és felnőttek körében is igen elterjedt fudge őrület. Aki nem evett még fudge-ot, nem tudja pontosan elképzelni mi is az. Valahol a tejkaramella és vajkaramella között van félúton: rettentő édes, vajas, zsíros. Létezik millió ízben és formában, a kókuszostól a Baileysig minden fellelhető. És látványban sem utolsóak ugyebár....

(Megjegyzem, mostmár kezdem érteni miért Nagy-Britanniában a világon a második legmagasabb az elhízottak száma. Hihetetlen mennyiségű készterméket, édességet, chipset és egyéb egészségtelen dolgot esznek. Ezzel párhuzamosan őrült sok pénzt költenek a lakosság lefogyasztására. )

A fudge mellett még természetesen a csokik is képviseltették magukat, és ezzel az édesség szekció be is zárult. Szerencsére :-)

Míg otthon egy ilyen rendezvényen termelői mézet és lekvárt lehet kóstolgatni, addig itt a barna sör, a tej és tejtermékek valamint a chutneyk kóstolása edzette az ízlelőbimbókat.

Chutneyból két fajta volt, ami említésre méltó: az egyik hagyományosnak mondható mangóchutney, aminek különlegessége a hozzáadott    görögszéna magban  rejlett. Fantasztikus volt, vettem is belőle. A másik pedig egy lime-chutney, ami elsőre érdekesnek hangzik, megkóstolva viszont egyáltalán nem volt az. Iszonyúan sós és savanyú volt egyszerre, számomra gyorsan felejthető.

Ezzel szemben viszont nem csak a szemnek volt gyönyörködtető az indiaiak által felsorakoztatott fűszerekeverék-család. Szinte mindegyik nagyon ígéretesnek tűnt, és kifejezetten angol stílusban készült: mindegyikhez részletes útmutatást adtak milyen húshoz, ételhez, egyebekhez ajánják. Így senki sem tudja elrontani, talán...

Helyi farmerek a marha és sertéshúsok mellett fácánt, fogolyt, nyulat, galambot kínáltak. Az olaszok húsait fellógatva, teljes valójában csodálhattuk meg, ami számomra nagyon szimpatikus, így nyíltan lehet gusztálni a példányokat. 

A gazdaságok körében egyre jobban elterjedt az internetes vásárlásra való ösztönzés. Zöldséget, húst már a nagyobb farmerek online is értékesítenek. Képesek hűtőkocsikkal több órát is utaztatni, nem csak megyén belül, hanem szomszédos megyékbe is. Ez azért vicces is tud lenni, mert én értem, hogy azt szeretnék, hogy a helyben termett brit zöldséget vegyem meg, de miért utazzon órákat a zöldségem, ha itt helyben is meg tudom venni. Oké, lehet hogy nem interneten, hanem mennem kell érte 10-15 percet, de akkor is kevésbé környezetszennyező, mint az a széndioxid kibocsátás, ami a teherautókból ilyenkor a levegőbe áramlik. Vagy rosszul gondolom?

Visszatérve az ételekre: spanyol és görög oljabogyók hihetetlen sok fajta változatban szerepeltek. És nem maradtak el az olívaolajok sem.

Mindenképpen említésre méltó még a füstölt fokhagyma. Már az illata is annyira csábító, hogy nem tudtam ellenállni. Csirke húshoz ajánlották elsősorban, ki fogom próbálni.

A fesztivál szervezői  a fudge-on túl néhány egészségesebb gyerek-rágcsálnivalóra is gondoltak: már éppen készültünk elhagyni a rendezvényt, amikor belebotlottunk egy finomságba. Gabonamagvakat árultak pörkölve, sóba, mézbe forgatva és még sorolhatnám. Amire viszont a fiaim azonnal ugrottak az az a cukormázzal bevont napraforgómag volt, ami felejthetetlen volt. Isteni kombináció, sajnos nem vettünk belőle eleget. És még az én rég nem látott kedvencem is feltűnt, a mézes-pirított kesudió.....

Búcsúzóul kipróbáltuk a nemzetek konyhája közül a Távol-Keletit, ami mély nyomot nem hagyott bennünk. Megszokott ízkombináció, bármelyik take-away-ben könnyen reprodukálják.

Összességében egy színvonalas rendezvény keretén belül felvonultak a legérdekesebb gasztronómiai alapanyagok. Természetesen az egész a brit ízlésvilágot célozta meg, a piték sós és édes változatainak sokaságával. De mindezek mellett megtalálhatóak voltak bizonyos ritkaságok, amelyek lehetséges hogy csak nekem azok, de én ezeknek örültem leginkább.
És hogy eloszlassak még egy tévhitet: a brit konyha egyáltalán nem rossz, sőt! Sokkal több zöldséget használak fel a hagyományos brit ételekben, mint otthon, és sokkal változatosabban étkeznek, már ha otthon főznek. Szerintem mindenkinek muszáj legalább egyszer  jó helyen,  jó minőségben kipróbálnia és megtapasztalni, hogy a pitén túl is van élet...

UZSONNAIDŐBEN: KÁVÉS-DIÓS SÜTI

Tea Time! Hangzik el számtalanszor Anyukák szájából a játszótéren fél 4, 4 körül. Ilyenkor a gyerekek kapják magukat, leugranak a libikókáról, kiszállnak a hintából és uppsz, már mennek is Anyuka után. Hiába, náluk is van uzsonnaidő, ami nem csak teázást és kávézást jelent, hanem elfogyasztják a -legtöbbször sajnos nem otthon készült -muffinokat, fánkokat sűrű cukormázzal :-(  , jobb esetben a héjában sült krumplit ilyen-olyan belevalókkal. Itt az üzletek polcain rendre megtalálhatóak az előre elkészült Victoria Sponge Cake-ek megtöltve vajas krémmel, de ami engem sokszor kíváncsisággal tölt el, az ez a diós kávés loaf vagy "kenyér". Néhányszor ettem már cukrászdában kávé mellé, de valahogy mindig azt éreztem, ez lehetne jobb is. Most megalkottam! Sok idő kellett hozzá, mert fejembe vettem, hogy igazi, szuper friss presszókávéból adom elő ezt az egészet. Annyira ragszkodtam hozzá, hogy legalább 5 alkalommal elszúrtam: nem volt rossz, csak a kávénak nyoma nem volt az ízekben. Be kellett látnom, hogy a nescafe tud valami olyat, amit a friss kávé nem. Kémiai vénám csak arra bír következtetni, hogy sütés közben történik valami az aromás vegyületekkel, ami a nescafe esetében érintetlen marad. Szumma-szummárum, friss kávé ide nem jó, ragaszkodni kell a nescafehoz!

Ha valami mégsem olyan hű de klassz benne, az a krém. Én most ugyanis vajas krémmel töltöttem meg ( leginkább a kisebbik fiam miatt, aki sokféle tejterméket nem ehet), de egyébként egy krémsajtos-mascarponés krém biztosan még tutibbá változtatná. Hajrá, próbáljátok ki! TEA TIME!

Hozzávalók egy   kb 20  X  10 cm-e, hosszúkás formához:

14 dkg puha vaj

14 dkg cukor (5 dkg barna cukor és 9 dkg kristálycukor)

2 tojás

1 evőkanál vanília aroma

2 evőkanál nescafe 

1 evőkanál forró víz

10 dkg liszt

14 dkg dió

1 púpos teáskanál sütőpor

1 nagy evőkanál tejföl

krém: 
10 dkg puha vaj

8 dkg porcukor
fél vaníliarúd kikapart belseje

1 evőkanál rum

(esetleg 1 teáskanál kávé kivonat)

a díszítéshez: egész dió

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A vajat a cukorral habosra keverem. Amikor szép fehér és habos, egyenként hozzáadom a szobahőmérsékletű tojásokat. A lisztet a dióval, sütőporral elkeverem. A nescafet egy kis pohárba teszem, ráöntöm a forró vizet és elkeverem. A vajas masszához hozzáforgatom a lisztes keveréket, majd óvatosan beleöntöm a kávét, majd a tejfölt. Simára keverem. 

A formát előkészítem: a forma aljára megfelelő méretű sütőpapírt vágok ki, a forma oldalait vajazom és lisztezem. Beleöntöm a maszzát és kb 25-35 perc alatt, illetve tűpróbáig sütöm. A közepe picit felpúposodott, de hűlés közben ez szépen vissza is ereszkedett. Ha nem így történne, megfordításnál könnyen felborulhat ezért érdemes megtöltés előtt vízszintesre levágni. 

A tésztát kihűtöm, és éles késsel vagy tortakéssel keresztben félbevágom.

A krémhez a puha vajat a cukorral, vaníliával habosra keverem. A végén hozzáadom a rumot, kávékivonatot és a felével megtöltöm  a sütit. A maradék krémmel bedem az oldalait és a tetejét. Szeletekre vágva kínálom. 

EGÉSZBEN SÜLT SÜLLŐ ROZMARINGOS BURGONYÁVAL ÉS SÜLT KÁPIA PAPRIKÁVAL

Az egészben megsütött halakkal nem vagyok nagy barátságban. Sokkal jobban szeretem, ha a halat filézve sütöm meg, mint így egyben, ez alól csak ez az egy, a süllő kivétel. Így ugyanis a hasába el tudom rejteni azt a pár citromkarikát, ami sütés közben átjárja a hal húsát..... hmmmm, nagyon finom.... 

Ezúttal- mivel rohanós nap volt, és mindent egyben, gyorsan szerettem volna elintézni- egy tepsiben sütöttem a halat minden egyéb hozzávalóval együtt. Időspóroló és még finom is! Klassz párosítás, ezeket szeretem. Sokkal jobb mint az időigényes és még vacak is... (mert hát ugye néha olyan is van)

Hozzávalók 2-3 személyre:

1 db egész süllő (én tengerit használtam, de a Balatoni a legjobb)

60-70 dkg kis méretű burgonya

2 ág rozmaring

3 db kápia paprika

só

bors

3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

2 dkg vaj

fél citrom

a tálaláshoz balzsamecet

A süllőt lepikkelyezem, belsőségeket eltávolítom, megmosom, szárazra törlöm. A sütőt 180 fokra előmelegítem.

Előveszek egy tepsit vagy jénai tálat, vékonyan kiolajozom és a negyedekbe vágott krumplit beleteszem. Megsózom, 1 ág rozmaring leveleit apróra vágom, rászórom. Rámorzsolom a tetejére a hideg vajat, és kb 15-20 percre betolom a meleg sütőbe. Közben a paprikát kicsumázom, magját eltávolítom, majd ferde csíkokra vágom. A fokhagymákat öszezúzom, rászórom a paprikára, megsózom és összeforgatom a  másik rozmaring ág apróra vágott leveleivel úgy, hogy a fűszerek alaposan átjárják.

A halat kívűl belül alaposan besózom, megborsozom, a hasába teszem a felszeletelt citromot. Kívűl a bőrét beirdalom.

20 perc után kiveszem a krumplit, elosztom a tepsi egyik felén. Másik oldalára elosztom egyenletesen a paprikát, majd ráfektetem a halat. Ismét 20-25 percig sütöm.  Melegen tálalom, a paprikát tálalásnál megöntözöm pár csepp balzsamecettel.

NARANCSOS-CÉKLÁS BAKLAVA KARDAMOMMAL

Néhány napja olvastam az általam nagyon kedvelt Dining Guide oldalán, hogy a Pagony Kiadó receptversenyt indít a Vándorlány és az elvarázsolt kisváros című könyv kapcsán, nevezetesen keresik a legjobb céklás sütemény recepteket.

Valójában én nagyon szeretem főleg az ősz eleji, illetve a kora tavaszi céklát, de hogy édesség készüljön belőle, az egy kicsit elgondolkodtatott. Kutattam lelkesen a világhálón, és nem meglepő módon legtöbben csokoládéval párosítják sütikben. Mi azonban családilag több okból is jelenleg éppen  csokimegvonáson vagyunk, és egyébként is valami formabontót szerettem volna készíteni.

Pár hónapja már felkerült a blogra a sárgarépás baklavám, ami szerintem isteni lett, sokkal jobb, mint az eredeti. Ennek nyomán jutottam arra, hogy készüljön a céklából is baklava. Ezúttal azonban jóval kevesebbet sütöttem, mert a baklava szerintem iszonyúan tömény édesség, másrészt pedig számítottam rá, hogy a gyerekeim esetleg meg sem kóstolják.... így is lett, pedig szerintem kár hagyni!

Hozzávalók 4 db nagy, vagy 8 kicsi szelethez ( kb 25 X 14 cm-es sütőtálhoz):

4-5 db közepes cékla ( megpucolva kb 20 dkg)
1 narancs héja
2 evőkanál golden syrup
2 nagy evőkanál durvára vágott dió
1 evőkanál durvára vágott pisztácia
fél teáskanál fahéj
fél teáskanál őrölt kardamom
10 dkg vaj
1 csomag réteslap (270 gramm= 6 lap)

a sziruphoz: 
1 dl víz
15 dkg cukor
1 narancs leve
fél citrom leve
esetleg pár csepp narancsvirágvíz

Kezdjük a céklával: meghámozom, megmosom, majd finomra reszelem. Állni hagyom, hogy levet eresszen, közben elkészítem a tésztát.

A sütőt előmelegítem 150-160 fokra. A vajat megolvasztom, majd egy tepsit vagy más négyszögletes edényt (esetleg jénai tálat) kivajazok. A  réteslapot kb a tál méretével megegyező méretűre vágom, de az sem baj, ha nagyobb, és a széleket óvatosan visszahajtogatom. A tepsi aljára fektetek egy lapot, majd megkenem olvasztott vajjal. A kilógó széleket szépen visszahajtogatom, majd megint vajazom, és újabb lap kerül rá. Ismét vaj, ismét lap addig, amíg 6 lap fekszik a tepsi alján. A 6. lap tetejét megvajazom. 

A cékla levét kinyomkodom és egy másik tálban összekeverem a narancshéjjal, syruppal, dióval, pisztáciával, fahéjjal, kardamommal. Ezt a tölteléket óvatosan a 6. lap tetejére simítom egyenletesen elosztva. Befedem újabb sor lappal, megint vajazom és ismét 6 lap kerül a tetejére is. Az legfelső lapot nem vajazom!!! Éles késsel sütés előtt a tésztát formára vágom (háromszögek). Beteszem a sütőbe és kb. 30-40 percig sütöm, amíg aranybarna színt kap.

 Sütés közben elkészítem a szirupot: az összes hozzávalót egy lábasba teszem és felforralom. Közben kevergetem és addig főzöm, amíg az egész szirup állagot ölt, vagyis kissé sűrűsödik.

Ha megsült a baklava kiveszem a sütőből és még melegen, evőkanalanként megöntözöm a sziruppal. Időnként pihenni hagyom, hogy magába szívja a szirupot, vagyis szakaszokban árasztom el. Melegen tálalom.

ZABPELYHES SMOOTHIE FÜGÉVEL

Amikor először olvastam a zabpelyhes smoothie-ról, el sem tudtam képzelni milyen lehet. Ivás közben ropog a zabpehely a fogaim között? Hát, ez nem nagyon guszta....

Aztán utánaolvastam, és láttam hogy sok helyen megfőzik a zabpelyhet. Na, ez már jobban tetszik!

Fügeszezonban az is adott volt, mi kerül bele a lehetséges és mindennapos banán, alma, barack, stb helyett. 

És nagyon finom  lett! 

Reggelire tápláló, és a mikrohullámú sütő + turmixgép világában gyorsan összedobható!

Hozzávalók 2 személyre:

50 gr zabpehely

kb 250 ml hideg víz

400 ml hideg tej

1/2 teáskanál őrölt fahéj

2-3 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint)

120 gr natúr joghurt

1-2 friss füge, megmosva, negyedelve

A zabpelyhet egy kisebb méretű porcelán tálba teszem és ráöntöm a hideg vizet. Mikrohullámú sütőben nagy fokozaton 3-4 perc alatt puhára főzöm. Ezután hagyom kissé kihűlni, majd leszűröm. 

Közben az összes többi hozzávalót beletszem a turmixgépbe, hozzáadom a leszűrt zabpelyhet és összeturmixolom.  Magas pohárban, kevés fahéjjal megszórva tálalom.