KÖZÉP-ANGLIAI ÉTEL-ITAL FESZTIVÁL

Úgy tűnik az ősz beköszöntése fesztiválok sokaságát hozza magával nem csak otthon, hanem Angliában is. Általában nálunk az előre megtervezett programok -különösen azok, amik nem kifejezetten a gyerekeim szórakoztatásért, hanem saját magam és a Férjem  kiváncsiságának kielégítésért tervezünk meglátogatni- legtöbbször törlésre kerülnek. Vagy lebetegszünk, vagy a brit időjárás mutatja azt a  barátságtalan és viharos arcát, amikor az ember bemenekül a házba és csendben iszogatja a forró teáját. Ezúttal azonban úgy tűnt a csillagok együttállása mégis lehetővé teszi, hogy Melton Mowbrayben megnézhessük, mi az amit itt egy étel-ital fesztiválon megmutatnak.

Az első, ami számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan ebben az országban (és persze Amerikában is) a gyerekek és felnőttek körében is igen elterjedt fudge őrület. Aki nem evett még fudge-ot, nem tudja pontosan elképzelni mi is az. Valahol a tejkaramella és vajkaramella között van félúton: rettentő édes, vajas, zsíros. Létezik millió ízben és formában, a kókuszostól a Baileysig minden fellelhető. És látványban sem utolsóak ugyebár....

(Megjegyzem, mostmár kezdem érteni miért Nagy-Britanniában a világon a második legmagasabb az elhízottak száma. Hihetetlen mennyiségű készterméket, édességet, chipset és egyéb egészségtelen dolgot esznek. Ezzel párhuzamosan őrült sok pénzt költenek a lakosság lefogyasztására. )

A fudge mellett még természetesen a csokik is képviseltették magukat, és ezzel az édesség szekció be is zárult. Szerencsére :-)

Míg otthon egy ilyen rendezvényen termelői mézet és lekvárt lehet kóstolgatni, addig itt a barna sör, a tej és tejtermékek valamint a chutneyk kóstolása edzette az ízlelőbimbókat.

Chutneyból két fajta volt, ami említésre méltó: az egyik hagyományosnak mondható mangóchutney, aminek különlegessége a hozzáadott    görögszéna magban  rejlett. Fantasztikus volt, vettem is belőle. A másik pedig egy lime-chutney, ami elsőre érdekesnek hangzik, megkóstolva viszont egyáltalán nem volt az. Iszonyúan sós és savanyú volt egyszerre, számomra gyorsan felejthető.

Ezzel szemben viszont nem csak a szemnek volt gyönyörködtető az indiaiak által felsorakoztatott fűszerekeverék-család. Szinte mindegyik nagyon ígéretesnek tűnt, és kifejezetten angol stílusban készült: mindegyikhez részletes útmutatást adtak milyen húshoz, ételhez, egyebekhez ajánják. Így senki sem tudja elrontani, talán...

Helyi farmerek a marha és sertéshúsok mellett fácánt, fogolyt, nyulat, galambot kínáltak. Az olaszok húsait fellógatva, teljes valójában csodálhattuk meg, ami számomra nagyon szimpatikus, így nyíltan lehet gusztálni a példányokat. 

A gazdaságok körében egyre jobban elterjedt az internetes vásárlásra való ösztönzés. Zöldséget, húst már a nagyobb farmerek online is értékesítenek. Képesek hűtőkocsikkal több órát is utaztatni, nem csak megyén belül, hanem szomszédos megyékbe is. Ez azért vicces is tud lenni, mert én értem, hogy azt szeretnék, hogy a helyben termett brit zöldséget vegyem meg, de miért utazzon órákat a zöldségem, ha itt helyben is meg tudom venni. Oké, lehet hogy nem interneten, hanem mennem kell érte 10-15 percet, de akkor is kevésbé környezetszennyező, mint az a széndioxid kibocsátás, ami a teherautókból ilyenkor a levegőbe áramlik. Vagy rosszul gondolom?

Visszatérve az ételekre: spanyol és görög oljabogyók hihetetlen sok fajta változatban szerepeltek. És nem maradtak el az olívaolajok sem.

Mindenképpen említésre méltó még a füstölt fokhagyma. Már az illata is annyira csábító, hogy nem tudtam ellenállni. Csirke húshoz ajánlották elsősorban, ki fogom próbálni.

A fesztivál szervezői  a fudge-on túl néhány egészségesebb gyerek-rágcsálnivalóra is gondoltak: már éppen készültünk elhagyni a rendezvényt, amikor belebotlottunk egy finomságba. Gabonamagvakat árultak pörkölve, sóba, mézbe forgatva és még sorolhatnám. Amire viszont a fiaim azonnal ugrottak az az a cukormázzal bevont napraforgómag volt, ami felejthetetlen volt. Isteni kombináció, sajnos nem vettünk belőle eleget. És még az én rég nem látott kedvencem is feltűnt, a mézes-pirított kesudió.....

Búcsúzóul kipróbáltuk a nemzetek konyhája közül a Távol-Keletit, ami mély nyomot nem hagyott bennünk. Megszokott ízkombináció, bármelyik take-away-ben könnyen reprodukálják.

Összességében egy színvonalas rendezvény keretén belül felvonultak a legérdekesebb gasztronómiai alapanyagok. Természetesen az egész a brit ízlésvilágot célozta meg, a piték sós és édes változatainak sokaságával. De mindezek mellett megtalálhatóak voltak bizonyos ritkaságok, amelyek lehetséges hogy csak nekem azok, de én ezeknek örültem leginkább.
És hogy eloszlassak még egy tévhitet: a brit konyha egyáltalán nem rossz, sőt! Sokkal több zöldséget használak fel a hagyományos brit ételekben, mint otthon, és sokkal változatosabban étkeznek, már ha otthon főznek. Szerintem mindenkinek muszáj legalább egyszer  jó helyen,  jó minőségben kipróbálnia és megtapasztalni, hogy a pitén túl is van élet...