Elsőre meredeknek tűnhet sok mindenkinek, de higgyék el, nagyon finom! Ha vendégeknek készítenek valami nem mindennapit, és egyben különlegeset, bátran ajánlom ezt a fagyit. De akkor is, ha magukat szeretnék megjutalmazni egy nehéz, munkás hét után.
A mellé társított cseresznyének azonban komoly története van: Dezső bácsi az utcánkban, aki körülbelül 70 éves már egy hete mindennap elmondta:
"Jöjjön szedni cseresznyét a fiúknak!Rengeteg van a fánkon." Ok, feleltem, majd megbeszéltük a péntek délutánt. Előző nap közölte, "de a fiút ne hozza, mert a barátnőm nem engedi be a kertbe. Azt mondja, "garázdálkodik"! Jézusom, gondoltam magamban, ez aztán gyerekbarát paradicsom. Nos sebaj, jött a péntek, a Férjem hazaért, vettem a nagy, átlátszó vödrömet, és elindultam fiúk nélkül cseresznyét legelni. Becsengettem, mire Dezső bácsi kidugta a fejét:
- Nekem most nem nagyon jó, éppen mosógépet szerelek.
-Jöjjek vissza később, Dezső bácsi?
- Nem, nem, jöjjön csak be, ott jobbra hátul találja a fát, szedjen nyugodtan.
Rendben, gondoltam magamban, majd megközelítettem a fát. Kezdtem az aljáról amit elértem könnyedén, majd naívan azt gondoltam úgy fél óra után, talán kijönnek, és megkérdezik kell-e létra. Én körbenéztem a kertben, de létra, az sehol nem volt. Mivel halotti csend uralkodott a házban, így nem mertem a mosógép szerelés szent óráit megsérteni. Elnéztem a fát, a vödrömben a két kis sor cseresznyét. Így menjek haza, a vödör alján lévő maroknyi cserivel? Kinevetnek a fiúk is és az utca is. Azt már nem! Nagy levegőt vettem, és felmásztam a fára. A vödrömet persze lent hagytam, mert kampót sem kaptam és nem is láttam a közelemben. Visszaugrottam a vödörért és kigondoltam, hogy mehetnék vödröstül újra fel. Kigondoltam, megcsináltam. Szedtem-szedtem, telefont persze vittem a zsebemben, ha fel kellene hívni a Férjemet, hogy leszakadt alattam az ág, vagy darabokra törtem, vagy egyszerűen nem tudok lemászni. Ilyen kalandok szerencsére nem értek, így amikor már nem tudtam feljebb menni, lemásztam. A vödröm viszont háromnegyedig megtelt! Szuper vagyok, gondoltam. Félve becsengettem, elköszönni, megköszönni.
-Köszönöm Dezső bácsi, ennyit sikerült szednem. Felmásztam érte a fára!-jelentettem büszkén.
-Miért, vidéki lány, nem? Tud fára mászni!- mondta hűvösen.
Egy létra azért segítség lett volna, vagy mondhatta volna, hogy hozzak magammal- gondoltam magamban, majd hazasétáltam.
Így teljesedett be a népmesei monda: adott is cseresznyét meg nem is. Szedhettem is, meg nem is.
A cseresznyéből másnap egyébként süti is készült, és amikor már éppen az utolsó szeleteket vágtam fel, megkérdeztem a Férjemet.
-Szerinted vigyek egy szeletet Dezső bácsinak?
Ő gondolkodott egy keveset, majd rávágta.
-Csak akkor, ha felakasztjuk neki a cseresznyefára. Biztosan Ő is tud fára mászni!
Hozzávalók:
Kakukkfű fagyi:
250 ml tej
250 ml tejszín
10 dkg cukor
2 tojás sárgája
15 gr kakukkfű
Cseresznyekompóthoz:
50-60 dkg cseresznye
1-2 evőkanál méz vagy cukor ízlés szerint
néhány csepp balzsamecet
A tejet, tejszínt, 2-3 centis darabokra vágott kakukkfüvet felmelegítem egy lábosban. A tojássárgákat a cukorral egy tálban habosra keverem. A langyosra hűlt tejes keveréket apránként hozzáadom, közben keverem. Lábasban alacsony hőfokon visszateszem melegedni, és folyton keverem, nehogy rántotta legyen. Akkor jó ha a fakanálon az ujjammal húzott csík nem folyik össze. Ezután szobahőmérsékletűre hűtöm, a kakukkfüvet még mindig benne hagyva. Csak azután szűröm le, és öntöm fagyigépbe. Ha nincs, mehet is a fagyasztóba.
A kompóthoz a cseresznyét kimagozom, félbevágom. A mézzel vagy cukorral összeforralom. Addig forralom, míg szirupossá kezd válni. Ekkor lehúzom, és hozzáadom a balzsamecetet. Lehűtve kínálom a fagyi mellé.
