2012. december 3., hétfő

MÉZESKALÁCS HÁZIKÓ






Pár hete annak, hogy elkezdtem kutakodni a weben mézeskalács ügyben. Tavaly ugyanis két horror is történt a mézeskalácsok és a saját házam táján. Az egyik recept, amit kaptam, első ránézésre nagyszerűnek tűnt. Keverd ki a tésztát, hagyd egy napig pihenni, és már sütheted is. Igen ám, de az egynapos pihenőt egy ragcsos massza követte, amit nem csak kinyújtani de kiszedni sem tudtam a tálból. Kuka.
Másodszor már megpróbáltam kicsit óvatosabb lenni, ezért amikor a Vörösmarty téren kóstoltunk egy isteni mézeskalácsot, kezembe nyomták a receptjét. Az összetevők között azt olvastam, szalalkáli. Úristen, gondoltam, gyerekkoromban sütött a Keresztanyám utoljára ilyennel, de ha ez kell a jó élethez, ám legyen. Nem ez kellett! A konyha megtelt ammyónia szaggal, rövidesen az egész ház is, de ez csak a kisebbik baj lett volna! A mézeskalácsba ha beleharaptam, tömény ammónia áradt szét a számban. Kuka.


Idén, pár héttel ezelőtt ráakadtam Szemi blogjára. Nézzétek meg, milyen csodálatos dolgokat készít! Levélben kértem tőle segítséget, és Szemi olyan kedvesen és segítőkészen válaszolt, hogy úgy gondoltam, adok még egy esélyt a mézeskalácsnak. (Megjegyzem, annyira boldoggá tesz, ha valaki nem olan választ ad, hogy ott van a blogban keresd meg, olvasd el, egyébként is miért zavarsz stb hanem tényleg érdemben válaszol a kérdéseimre és aggályaimra. Sajnos ritka az ilyen :-( Köszönöm Szemi!


A receptet egyébként Milner Angéla mézesbábos neve fémjelzi, itt megtaláljátok!


Elöljáróban annyit elmondok, hogy ilyen puha, omlós és könnyen kezelhető tésztára vágytam. Ez az a fajta tészta, amit nem kell egy évig puhítani, ha bele akarsz harapni. Egyszerűen tökéletes! Már másnap ehető, sülés közben illatos, és csábító! Egy nagy részéből ez a házikó készült, de a tészta ennél több, így hagyományos mézesfigurákat is sütöttem a maradékból.
A házikót a Fiam iskolájába elvittük, gondoltam Karácsonyra készülődnek, nézegethetik egész nap és a teremben a mézeskalács illat ráhangolja őket az ünnepekre. Nagyon örültek neki a gyerekek, úgy látom errefelé nem szokás a házsütögetés. Délután viszont, amikor mentem érte a suliba, a tanítónéni azt mondta: Köszönjük szépen a sütit, nagyon finom volt! Na akkor nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.....

Hozzávalók:


1 kg liszt
20 dkg porcukor
1 csomag szódabikarbóna (én sütőport használtam, annak nincs mellékíze)
2 kávéskanál őrölt fahéj
2 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg
fél kg vegyes virágméz
12 dkg Rama (én vajat használtam)
1 db tojás


az írókához: 
 15-20 dkg porcukor
1 tojásfehérje

A lisztet, cukrot, fűszereket  alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál).
Fél kg vegyes virágmézbe (fél befőttesüvegnyi kb.) beleteszünk fél kocka  margarint és mikroba tesszük. Ha jól átmelegedett, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad. Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát. Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a forró méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele. Kissé lágy tésztát kell kapnunk. Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni. Ha több napig áll, csak jobb lesz. A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor kevés lisztet gyúrunk bele. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. Kisebb figurákhoz vékonyabbra, nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig. Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.


Az írókához kb. 15-20 dkg kristálycukrot elektromos darálón jó alaposan, daráljunk le, (én porcukrot használtam és azt is átszitáltam) majd egy tojásfehérjéhez adagoljuk kanalanként habverővel elkeverve. Akkor jó, ha a habverőről már egész lassan folyik le, és nem terül szét hamar. Egy un. önzáró tasak (az önzáró részt levágva) egyik sarkába töltjük a mázat, befőttes gumival elkötjük és a zacsi hegyére óvatosan, nagyon kis lyukat vágunk ollóval. Ez a zacskófajta azért jó, mert vastagabb az anyaga és nincs széles hegesztése. Nagyobb papírboltokban, élelmiszerboltokban kapható.
Mézeskalács puhítása: A megsült mézeskalács a szabad (szoba) levegőn állva igazodik a levegő páratartalmához. Ha száraz a levegő a mézes is keményre szárad, ha párás a levegő, jó puha lesz, ill. marad. Így tudjuk a kiszáradt mézest megpuhítani: egy jól záródó fém- vagy műanyagdobozba rakjuk a mézeseket. Egy kicsi pohárkába 2-3 összegyűrt papírtörlőt nyomunk, majd annyi vizet engedünk rá, amennyit a papír felvesz. Ezt a mézesek közé állítjuk a dobozba, majd rátesszük a tetejét. 3-4 nap alatt puha, omlós lesz a mézes.

Megjegyzés: 

Utólag írta Szemi, hogy térbeli alakzatok készítésénél, mint pl ez a házikó is, érdemes a tésztába kerülő 20 dkg porcukrot 15 dkg-ra csökkenteni és 5 dkg étkezési keményítővel kiegészíteni. Ezt így utólag valóban úgy gondolom, hogy segítség lett volna, mert a tészta nagyon puha, és keményítővel sokkal jobban tart. A lapokat érdemes vastagra nyújtani, legalább 3-4 mm-nyire. Én önzáró tasak helyett habzsákba tettem az írókát és úgy díszítettem. A további díszítéshez dekorgyöngyöket, egy cukor hóembert és kókuszreszeléket használtam.
A házikó oldalainak összeállításához ugyanezt az írókát használom, ami pár perc alatt megköt. A ház elején lévő szív alakú ablakokat és ajtót értelemszerűen sütés előtt kivágom. Sütés után egy napig hagytam száradni a részeket, majd először a ház elejét díszítem fel: az ablakok és ajtó köré pöttyöket teszek, majd hagyom kb egy órán át száradni. Ezután jön a ház oldalainak összeragsztása az írókával. Ha már stabilan állnak a ház falai érdemes még egy órát pihentetni a tető feltétele előtt. A háznak alapot is szabtam, így még stabilabban áll. A kókuszreszelékkel pedig még akkor megszórom, amikor az íróka nem köte meg teljesen, hogy jól beleragadjon.

Ha szükségetek van ház alaprajzra, ide írhattok:

coffeinmentes@gmail.com


Nagyon jó sütést kívánok Mindenkinek! És ne feledjétek bevonni a gyerekeket, hiszen nem csak a szabásmintát utdják kivágni, de gyönyörűen szórják a kókuszreszeléket is akárhová :-)

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép kis házikó lett, Emma! És nagyon ügyes vagy, hogy nem adtad fel és két kukás próbálkozás után rögtön ilyen szépet alkottál. Lehet, hogy a történetedet olvasva nekem is kedvem szottyan egy ilyen házikó elkészítéséhez, nekem sajnos a díszítő tehetségem nulla, de minden év fejlődésre ad lehetőséget. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Margaretta! Köszönöm szépen a dícséretet! Egyébként csak bátorítani tudlak, hogy készíts hasonlót, mert ahol gyerekek vannak, csak öröm egy ilyen házikó készítése és fogyasztása is :-) Csak ezért nem adtam fel én sem, annyira hogy most készül a következő nekik itthonra :-) Ja, és nekem sem erősségem a díszítsé, ezt bátran állíthatom. Sem türelmem hozzá, sem pedig kézügyességem, de ez szerencsére adja magát és a recept nagyon tuti, csak azt kell követni pontosan! Sok sikert!

      Törlés
  2. " Köszönjük szépen a sütit, nagyon finom volt! Na akkor nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek....."- én ezen annyira jót nevettem, ne haragudj. Érdekes szitu. Valahogy elképzeltem milyen arcot vágtál. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem haragszom, Kriszta, egyáltalán. Valójában azt hiszem akkor ott, megállt bennem az ütő mert Miss Kitchen megkérdezte jól érzem-e magam :-) De Barnus azonnal megnyugtatott, "Nem baj Anya, én azt a szeletet kaptam, amin a hóemberke volt :-)"
      Ezek után inkább az a kérdés, hogy érdemes-e még nekik sütni? Vagy az a jó, ha rögtön bevágják? Melyik a nagyobb dícséret?
      Én egyébként megkaptam rá a választ, mert másnap reggel az egyik kisfiú, Barnus barátja azzal fogadott: "Szia, nézd mit rajzoltam Neked"-és elővett egy gyönyörű, sokszínű festményt. "Nagyon szép- mondtam, és miért kapom?" "Mert annyira finom volt a süti, amit tegnap hoztál!" Hát nem édes, ennivaló, kedves kisfiú? Puszi!

      Törlés
  3. Szia!
    Édes a story és nagyon aranyos a ház. Szerintem ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattál volna :)
    Az idén is szeretnék készíteni, segíts nekem abban légy szíves, hogy milyen lisztet használtál?
    Köszönöm!

    VálaszTörlés