Két hét Húsvét után Magyarországon. Egyben két hét pihenés és konyhamentes övezet. Legjobb idő arra, hogy az ember egy kicsit számot vessen magával és a körülötte történtekkel. Visszetekintve mi történt egy évvel ezelőtt és milyen bejegyzéseket írtam, be kellett látnom hogy sok mindent elhanyagoltam. Nem tettem említést például arról, hogy két éves lett év elején a blogom, hogy Boldi fiam elkezdett beszélni, és ami érdekes hogy hiába itthon magyarul kommunikálunk, Ő fele-fele arányban beszél angolul és magyarul. Kérdés persze, hogy miért? Azért, mert a bátyja hazajön suliból és tanítgatja. Vagy mert amikor vásárolunk engem is angolul hall, vagy amikor hetente egyszer én angolórán csücsülök, rá óvónénik vigyáznak.
És ez a két hét volt jó arra is, hogy találkozzak rég nem látott barátaimmal. Akik folyton inspirálnak, színt hoznak az életembe, felvidít ha megosztják velem életük apró történéseit, vagy látom a gyermekük fejlődését.
És már régóta készülök arra is, hogy beszámoljak arról, mit hozott nekem ez a két év blogolás, és miért jó blogot írni. Amit én nagyon élvezek benne az az, hogy az ember találkozik hasonló ízlésű és érdeklődésű emberekkel. Mert persze vannak az embernek évszázados barátai, akikre mindig számíthat, akiknek a vállán lehet pityeregni, vagy akik úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. És vannak azok az emberek, akiket időnként egy-egy életszakaszunkban mellénk sodor az élet, és valahogyan a világhálón keresztül kialakul egy kép róluk. Minél többet levelezel velük, kiderül hogy nagyon is érdekesek, mert hozzád hasonlóak, mert nem unalmasak, mert nyíltak és kedvesek, és akikkel órákig lehet beszélgetni éttermekről, kajákról, gyereknevelésről, külföldön való életről, vagy fotózásról, természetről, mindenről... Akikkel eddig élőben találkoztam, mind ugyanolyanok amilyennek elképzeltem őket. Semmilyen csalódás nem volt bennem soha. Sőt! Inkább sajnálom, hogy országhatárok választanak el, és nem találkozhatunk gyakrabban..... na de majd ha egyszer újra otthon élünk!
De addig is elárulom, hogy újra bőröndben hoztam magammal egy-két csodát! Például fehér spárgát, amit ha olvastok rendszeresen már tudjátok, hogy itt olyan ritka, mint a fehér holló....
csak zöld van, ami a maga nemében csodálatos, na de mégsem olyan mint a fehér... aztán jött velem tarhonya :-), búzadara, de a legértékesebb az a csokor medvehagyma, amit Alíz saját maga szedett nekem az erdőben..... Isten áldja meg érte! Annál is inkább, hogy eddig nem voltam medvehagyma rajongó. Soha nem kóstoltam, mert a Férjem utálja. Ja nem, már múlt idő! Most megszerettettem vele, mert igenis finom.... és mennyi mindent lehet belőle varázsolni! Íme egy egyszerű saláta....
Hozzávalók 2 személyre:
1 közepes méretű cukkini (lehetőleg bébi)
fél fej lilahagyma
5 dkg feta sajt
az öntethez:
0,5 dl extra szűz olíva olaj
fél citrom leve
fél teáskanál méz
só
5 db medvehagyma levél, megmosva apróra vágva
- A cukkinit megmosom, majd vékony karikákra gyalulom. Egy tl alján szépen körkörösen elhelyezem.
- Az öntet hozzávalóit egy tálban vagy kisebb üvegben alaposan összekeverem. (Használhatunk kisebb mustárosüveget is, amit összekeverés után lezárunk és többször jól összerázzuk. )
- A cukkini karikákra rákanalazom az öntetet, rámorzsolom a fetát majd a vékonyra vágott lilaagymával díszítem.
- Tálalás előtt legalább fél, de inkább egy órát hűtőben pihentetem.
Anikó, nagy örömmel olvasom ezt a bejegyzésedet, és olyan jó, hogy sikerült megörvendeztetni és megszerettetni Veletek ezt a csodálatos növénykét! :*
VálaszTörlésAnnyira guszta ez a saláta, biztos, hogy ki fogom próbálni!
VálaszTörlésNagyon szép a blogod, itt is ragadtam!!!!!!!