A HÚSMENTES HÉTFŐ JEGYÉBEN: HIDEG KÓKUSZTEJES CÉKLALEVES KECSKESAJTTAL

Errefelé nagy divatnak számít a húsmentes hétfő, amit én nagyon is kedvelek. Nem csak az iskolában próbálják meg ezt szem előtt tartani, de az üzletek polcain is nagy betűkkel hívják fel erre a vásárlók figyelmét. Mivel tegnap éppen húsleves volt nálunk, - a fiaim szinte egyedül ezt a levest eszik meg szívesen-, ma ideje volt húsmentesre váltani legalább nekem.
A cékla legalább annyira megosztó dolog, mint a kelbimbó. Évekig én sem lelkesedtem érte, de akkor elkezdtem főzés helyett a sütését választani és hopp, megkedveltem. Csakúgy mint a karfiol vagy a brokkoli, de még hosszan sorolhatnám a zöldségeket, a sült céklának is sokkal, de sokkal nyerőbb az íze mint főtt társának. Ezt a levest annak is érdemes kipróbálni, aki nem szereti a céklát, mert szerintem ez tényleg nagyon finom lett. Legközelebb annyi változtatást mindenképpen végrehajtanék, hogy a kecskesajtot meggrillezném, mély tányérba tenném, és úgy önteném körül egy szép kancsóból a hideg levessel..... szerintem az elég különleges lenne és megállná a helyét egy romantikus vacsora vagy ebéd előételeként.

Hozzávalók kb 2 személy részére:

4 db kisebb méretű nyers cékla
kevés olívaolaj
1 konzerv kókusztej 
1 alma
1 narancs (vagy vérnarancs) leve
csipet só


kb 10 dkg francia típusú kecskesajt
kevés kakukkfű a tálaláshoz

1. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A céklákat megmosom, szárát levágom és héjastól egy alufóliával béelelt sütőlemezre teszem. Kevés olívaolajjal meglocsolom, picit megsózom és betekerem a fóliába. Mérettől függően 40 percig vagy egy óráig sütöm, amíg annyira megpuhul, hogy a villa hegye könnyen belemegy.
2. Ekkor kiveszem, hagyom langyosra hűlni, majd egy kesztyűben lehúzom a héját és nagyobb darabokra vágom. Az almát meghámozom, magját eltávolítom és felkockázom. 
3. A céklát, almát egy késes robotgépbe teszem és pürésítem. Hozzáadom a kókusztejet, a narancs levét, kevés sót, ezzel is tovább mixelem  a robotgépben majd egy lábasba öntöm és pár perc alatt összefőzöm.
4. Ha szükséges még további sóval, esetleg narancslével ízesítem. (Nem szabad elfelejteni, hogy hidegen más lesz az íze így érdemes hűtés után mégegyszer megkóstolni! )
5. Ezután sűrű szitán átszűröm. A pépet félreteszem, a levet pedig egy éjszakára alaposan behűtöm.
6. Tálalás előtt újra megkóstolom, ha kell még ízesítem.   A kecskesajtot kevés olívaolajjal kikent sütőmelemezen meggrillezem. Friss kakukkfűvel díszítem. 

és joggal megkérdezhetitek mi történik a cékla-alma péppel: Ezt ettem Éci megmondja! Én kipróbáltam és nagyon-nagyon finom volt! 

HALLOWEEN-I NARANCS-FEKETE KOCKÁS SÜTI

Nem tudom ki hogy van a Halloween-nal, én személy szerint túlságosan amerikai divatnak tartom (vagy esetleg Amerikába Európából érkezett?)  Nincs semmi bajom azzal, ha valami amerikai, egyáltalán nincs. De azzal, hogy ijesztőnek kell lenni és kötelezően édességet kell enni, azzal van. 

Na de idén, amikor a fiam szeptember végén úgy jött haza az iskolából, hogy Anya, képzeld ma Halloween-i képeket rajzoltunk, meg álarcot festettünk, meg sütiket készítettünk, akkor úgy éreztem, hogy idén én nem úszom meg a Halloweent egyszerű tökfaragással! De nem ám! Azóta is folyamatosan érnek Halloween-i támadások ilyen-olyan formában... 

A fenti sütihez az eredeti ötlet a brit sütőiskola nagyasszonyától, Mary Berry-től származik. Az Ő Battenberg torta névre hallgató csodája azonban diós-kávés változatban szerepelt, Halloween-re én azonban csak narancs és fekete színben képzeltem el. Bevonni csokiganach-al vontam be, de természetesen aki nálam ügyesebb, színezett (pl narancs vagy fekete) marcipánköntösbe is bújtathatja. 

És még egy: a legtöbb receptet, mire megértettem komoly kételyeim támadtak a felfogóképességgemmel kapcsolatban. Éppen ezért én most itt előre szólok: a leírt mennyiség vagy 2 rúdhoz elegendő, vagy 1 nagyobb rúdhoz és marad valamennyi, csúnya szóval: maradék.
DE hogy a maradékot mire lehet legkiválóbban felhasználni, a következő posztban kiderül!!! 
Addig is kockás süti. 

Hozzávalók:

a narancs színű tésztához

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg kristálycukor

14 dkg liszt

5 dkg darált mandula

1 teáskanál sütőpor 

3 tojás

1 narancs reszelt héja

1-2  teáskanál narancs színű ételfesték

a fekete tésztához:

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg lágy barna cukor

14 dkg liszt

2-3 dkg sötét, cukrozatlan kakópor

1 teáskanál sütőpor 

3 tojás

2 evőkanál darált dió

kb 30 ml (majdnem egy üveg Dr Oetker) fekete ételfesték

az összeállításhoz: 

néhány evőkanál sárgabarack lekvár (házi a legjobb, és nem darabos!)

kevés rum (ha gyerekek nem fogyasztják!)

a csokoládé ganache-hoz:

125 gramm jó minőségű étcsoki

50 ml víz

15 gramm cukor

25 ml creme fraiche vagy tejföl

80 ml tejszín

20 gramm puha vaj

a pókos díszítéshez:

3 evőkanál porcukor
pici tej (lehet rizs vagy mandulatej, ami kevésbé romlékony)
pár csepp narancs ételfesték

Először a tésztákat készítem el, egyszerre egyet.
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A puha vajat a cukorral habosra keverem, egészen fehéredésig, majd egyesével hozzáadom a tojásokat (ne legyenek hidegek). A lisztet a sütőporral, mandulával, narancshéjjal elkeverem. A vajas masszához adom az ételfestéket, majd lassan, evőkanalanként hozzákeverem a lisztes keveréket. Előveszek egy kb 20 X 25 cm-es, hosszúkás sütőformát, esetleg jénai tálat, az alját kibélelem sütőpapírral, az oldalát kivajazom, majd kilisztezem. Beleöntöm a masszát, a sarkokban is jól eligazítom. Kb 25-30 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Ha kész, a tű nem fog teljesen tisztán kijönni, mert nagyon vajas a tészta, de akkor jó, ha már csak vaj van rajta, nyers tészta nincs.
Ha megsült kihűtöm, deszkára borítom (előtte kristálycukorral megszórom a deszkát, hogy ne ragadjon oda) és a sütőpapírt óvatosan lefejtem róla. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni.

Közben elkészítem  a csokis masszát is, az előzőhöz hasonló módon, majd ugyanabban a tepsiben azt is megsütöm.

Ha mindkét lap kihűlt, akkor szemrevételezem. A széleket levágom, ne legyenek kerek sarkok, száraz végek. És most két lehetőség van:

1: vagy hosszában félbevágom az egyik színű tésztámat és ebben az esetben két egyforma, teljesen megegyező   rúd sütim lesz

2: nem félbe, hanem hosszában kb a 2/3-ad részét vágom le, az egyharmadát pedig félreteszem. Ez a maradék, a süteményhez használt rúd pedig ebben az esetben kicsit szélesebb lesz, pont mint a képen.

(néhány képet itt találtok az elkészítésről)

Ha megvan az egyik színből a hasáb, ráteszem a másik színű tésztára, és pontosan mellette, éles késsel megegyező méretűt vágok abból is. Ezek után még mindig hosszában, úgy hogy egymáson van a narancs és fekete hasábom, félbevágom őket. Akinek jó a szemmértéke szerencsés, ha nem elég jó, használjatok centit, vagy zsineget. Na, ha eddig megvagyunk, akkor pont 4 rudam van, 2 narancs és 2 fekete. ( Ha előzőleg az 1-est választottam, akkor a másik fél tésztákkal is hasonlóan járok el, és máris 8 rudam lesz, ha a 2-est, akkor minden leeső szél maradék, nemes célkora felhasználható)

A rudakat úgy használom, hogy ami a tepsiben süléskor alj volt, az most is az marad, ami a teteje volt, az most is felül lesz. Egymás mellé teszek egy narancs és egy fekete rudat, a találkozásnál baracklekvárral megkenem, kissé összenyomkodom, hogy összeragadjanak. Megkenem lekvárral mindkét rúd tetejét. A második emelet úgy készül, hogy a narancs rúdra fekete jön, a feketére narancs. A találkozást itt is lekvárral rögzítem. Ha kész a kockás rúd, hűtőben hagyom pihenni.

Közben elkészítem a csokiganachet.
Először  felaprózom az étcsokoládét, majd 25 g-ot  felteszek a vízzel, cukorral és a tejföllel alacsony hőfokon főni addig, amíg krémes lesz, és bevonja a fakanál hátulját. Ekkor  félreteszem. Felfőzöm a tejszínt, majd  hozzáadok egy keveset a maradék csokoládéból és óvatosan keverem addig, míg elolvad. Ekkor adom hozzá a maradék csokoládét kis adagokban, elkeverem, majd  állni hagyom míg eléri a 60°C-ot. Ekkor hozzáadom a kockára vágott vajat, majd  hozzáöntöm a csokoládészószt és  simára keverem. Még melegen a tortára kenem.

Ha a bevonó kissé megdermedt, a cukrot a festékkel és pici tejjel elkeverem. Vagy habzsákból vagy csak kanállal köröket formázok belőle a torta tetején, majd fogpiszkálóval pókhálóvá húzom őket.

NARANCSOS-CÉKLÁS BAKLAVA KARDAMOMMAL

Néhány napja olvastam az általam nagyon kedvelt Dining Guide oldalán, hogy a Pagony Kiadó receptversenyt indít a Vándorlány és az elvarázsolt kisváros című könyv kapcsán, nevezetesen keresik a legjobb céklás sütemény recepteket.

Valójában én nagyon szeretem főleg az ősz eleji, illetve a kora tavaszi céklát, de hogy édesség készüljön belőle, az egy kicsit elgondolkodtatott. Kutattam lelkesen a világhálón, és nem meglepő módon legtöbben csokoládéval párosítják sütikben. Mi azonban családilag több okból is jelenleg éppen  csokimegvonáson vagyunk, és egyébként is valami formabontót szerettem volna készíteni.

Pár hónapja már felkerült a blogra a sárgarépás baklavám, ami szerintem isteni lett, sokkal jobb, mint az eredeti. Ennek nyomán jutottam arra, hogy készüljön a céklából is baklava. Ezúttal azonban jóval kevesebbet sütöttem, mert a baklava szerintem iszonyúan tömény édesség, másrészt pedig számítottam rá, hogy a gyerekeim esetleg meg sem kóstolják.... így is lett, pedig szerintem kár hagyni!

Hozzávalók 4 db nagy, vagy 8 kicsi szelethez ( kb 25 X 14 cm-es sütőtálhoz):

4-5 db közepes cékla ( megpucolva kb 20 dkg)
1 narancs héja
2 evőkanál golden syrup
2 nagy evőkanál durvára vágott dió
1 evőkanál durvára vágott pisztácia
fél teáskanál fahéj
fél teáskanál őrölt kardamom
10 dkg vaj
1 csomag réteslap (270 gramm= 6 lap)

a sziruphoz: 
1 dl víz
15 dkg cukor
1 narancs leve
fél citrom leve
esetleg pár csepp narancsvirágvíz

Kezdjük a céklával: meghámozom, megmosom, majd finomra reszelem. Állni hagyom, hogy levet eresszen, közben elkészítem a tésztát.

A sütőt előmelegítem 150-160 fokra. A vajat megolvasztom, majd egy tepsit vagy más négyszögletes edényt (esetleg jénai tálat) kivajazok. A  réteslapot kb a tál méretével megegyező méretűre vágom, de az sem baj, ha nagyobb, és a széleket óvatosan visszahajtogatom. A tepsi aljára fektetek egy lapot, majd megkenem olvasztott vajjal. A kilógó széleket szépen visszahajtogatom, majd megint vajazom, és újabb lap kerül rá. Ismét vaj, ismét lap addig, amíg 6 lap fekszik a tepsi alján. A 6. lap tetejét megvajazom. 

A cékla levét kinyomkodom és egy másik tálban összekeverem a narancshéjjal, syruppal, dióval, pisztáciával, fahéjjal, kardamommal. Ezt a tölteléket óvatosan a 6. lap tetejére simítom egyenletesen elosztva. Befedem újabb sor lappal, megint vajazom és ismét 6 lap kerül a tetejére is. Az legfelső lapot nem vajazom!!! Éles késsel sütés előtt a tésztát formára vágom (háromszögek). Beteszem a sütőbe és kb. 30-40 percig sütöm, amíg aranybarna színt kap.

 Sütés közben elkészítem a szirupot: az összes hozzávalót egy lábasba teszem és felforralom. Közben kevergetem és addig főzöm, amíg az egész szirup állagot ölt, vagyis kissé sűrűsödik.

Ha megsült a baklava kiveszem a sütőből és még melegen, evőkanalanként megöntözöm a sziruppal. Időnként pihenni hagyom, hogy magába szívja a szirupot, vagyis szakaszokban árasztom el. Melegen tálalom.

NARANCSOS-RÉPÁS BAKLAVA

Szeretem a baklavát, de nagyon tömény bűnbeesés. Innen jött az ötlet, hogyan lehetne egy kicsit egészségesebb. A répa, mint belevaló, egyenesen tökéletes lett. Jobb, mint az eredeti! Nem is tudom, miért nem hamarabb pattant ki a fejemből?...

Persze ehhez az is kellett, hogy finom legyen a répa. Nem érdemes tél végi, semmire sem használható, fonnyadt példánnyal próbálkozni, mert biztosan rossz lesz, viszont ha édes, friss, lédús tél végi répát találunk, az ideális. Fűszere ennek is, csakúgy mint a répatortának, narancs és fahéj, és természetesen az olajos magvak is megjelennek benne, csak éppen mutatóban.

Hozzávalók egy 25 X 31 cm-es tepsihez:

12 db réteslap (ez nekem 2 csomag (6 lap/csomag), csomagonként 270 grammos réteslapot jelentett. Ha nagyobb a tepsitek, kelleni fog 3 csomag is!)
22,5 dkg olvasztott vaj
2 evőkanál barna cukor
1 evőkanál vanília aroma
1 narancs reszelt héja
4 db (kb 0,5 kg) nagy sárgarépa
5 dkg dió durvára vágva
5 dkg pisztácia durvára vágva
1 teáskanál őrölt fahéj


a sziruphoz:


25-30 dkg kristálycukor
2,5 dl víz
1/2 citrom leve
1 narancs leve
1 evőkanál narancsvirág víz




A répát finomra reszelem. Amíg a lapokat megvajazom és előkészítem, addig a répát állni hagyom, hogy levet eresszen.

A sütőt előmelegítem 150-160 fokra.

A réteslapokat kibontom a csomagból, és amit éppen nem használok fel, nedves konyharuhába tekerem, hogy ne száradjon ki. A tepsit kivajazom, majd belefektetek egy réteslapot, ezt megkenem olvasztott vajjal. Ráteszem a következő lapot, ha nagyobb a lap, mint a tepsi, egyszer az egyik, utána a másik végét hajtom vissza, nem kezdem el méretre szabni. Minden lapot megvajazok, utána jön a következő. Én alulra 6 lapot helyeztem, ( az én lapom nagyobb volt, mint a tepsim, így a végeken duplán hajtottam) de ha nagyobb a tepsitek, kelleni fog alulra is 9 lap, illetve felülre is.
Ha lefektettem a 6 lapot, ránézek a répára. Kinyomkodom a levétől, másik tálba helyezem és összekeverm a cukorral, vaníliával, narancs héjjal, dióval, pisztáciával, fahéjjal.

A répás tölteléket a tepsiben lévő lapokra helyezem, egyenletesen elsimítom. Utána ismét 6 lapot helyezek rá, egyenként megvajazva. Fontos, hogy a legfelső lapra nem kerül olvasztott vaj! Ha megvagyunk, éles késsel formára vágom.

Ezután betolom a meleg sütőbe. Kb 40 percig sütöm.

Sütés közben elkészítem a szirupot: az összes hozzávalót egy lábasba teszem és felforralom. Közben kevergetem és addig főzöm, amíg az egész szirup állagot ölt, vagyis kissé sűrűsödik.

Ha megsült a baklava kiveszem a sütőből és még melegen, evőkanalanként megöntözöm a sziruppal. Időnként pihenni hagyom, hogy magába szívja a szirupot, vagyis szakaszosan árasztom el. Melegen tálalom.

Családunk legkisebb tagjának is nagyon ízlett!
Persze Ő minden formában imádja a répát :-)

100. POST: GESZTENYÉS-NARANCSOS TIRAMISU

Elérkeztem a 100. bejegyzésemhez, illetve ha jól látom ez már inkább a 102. Csak volt Márton-nap, volt Kitchen Factory receptverseny így megszaporodtak a bejegyzések. De nem felejtkezem el erről a kerek számról sem, hiszen vannak bizonyos alkalmak, amikor muszáj ünnepelni, mert ezek teszik a hétköznapokat színessé és mozgalmassá: ilyen a szülinap, névnap, esküvő, keresztelő, házassági évforduló, gyermeknap, Mikulás és Karácsony. A Szilveszter kivétel, sohasem értettem, mit is ünneplünk akkor. Megint egy évet öregedtünk.... Szóval sokat gondolkodtam, mi lehetne igazán ünnepi és ugyanakkor stílusos is, így esett a választás a jó öreg tiramisura, ami ugye készülhet coffeines, de nálunk coffeinmentesből is! Volt néhány próbálkozásom a kávés desszertek terén, de egyik csúfosabb véget ért, mint a másik. Az első még nyáron egy kávés keksz volt. Éppen Ildikó érkezett hozzánk, amikor betoppant azonnal megkínáltam a frissen sült keksszel. "Na, milyen? -kérdeztem izgatottan. "Hű, ez nagyon finom!-mondta az első falat után. "Megadod a receptjét?" "Persze"-válaszoltam. Evett még egy falatot, majd folytatta: "Tudod milyen íze van? Olyan, mint a rántás. Nagyon finom!". Hű, a kutyafáját gondoltam magamban, Ildikó aztán be tudja csomagolni a mondandóját! Ha nem lennék marketinges, talán észre sem vettem volna az üzenetet. De így azonnal kódoltam, értettem én, hogy ez nem más, mint egy kávés rántás sütinek álcázva. Tök igaza volt! Kuka. Azután következett a kávéalagút. Az sem volt egyszerű, mert a piskóta nagyobb lett, mint kellett volna, a krém viszont kevesebb, és azzal sem kalkuláltam, hogy a főzött krém megcsúszik a lekváron.Az alagút így összedőlt. Paff, teljes kudarc kávé terén. Jött a felismerés, hogy rossz címe van blogomnak! Miért nem lasagnét, vagy tejberizst választottam annak idején címnek, azt biztosan meg tudnám csinálni, akár kétszer is egymás után. Nem adtam fel, aki ismer tudja, hogy szívós vagyok: újabb kísérletként jött a kávés bonbon. Első próbálkozásom során naívan azt gondoltam nincs szükségem szakirodalomra, nekem ez is menni fog, csak úgy, ahogy a kezemben benne van. De nem ment, nem ám! ( Itt jegyezném meg, hogy minden elismerésem a bonbon készítőké!!!) A szilikonformából kiskanállal kellett kibányászni! De a fiam ismét nagyon édes volt: "Anya, én olyat csokit kérek, amit Te csináltál!"-mondta másnap arra a kérdésre, hogy mit ennél. Oké, bon-bon kipipálva, az sem megy. Teljes sokk! Van még valami, amibe kávé kell, nem kell megsütni, mert úgy elszáll az íze, nem nescafeból készül, mert az nálam nincs, és még finom is? Ekkor villant be a jó öreg Tiramisu, amit már ezer éve nem csináltam, de most is sikerült. Ünneplőruhaként gesztenyét és narancsot adtam rá, hogy elegánsabb és téliesebb, ne egy a százból, hanem maga a 100. legyen!

Hozzávalók egy 1,5-2 liter űrtartalmú tálhoz: 

kb 15-20 dkg babapiskóta

kb 1 dl hosszú kávé

kevés porcukor

1 evőkanál Cointreau

3 tojás sárgája

10 dkg porcukor

50 dkg mascarpone

2 dl tejszín

1 vaníliarúd

20 dkg hámozott, főtt gesztenye

fél narancs héja és leve

1 kiskanál Cointreau

egy evőkanál cukrozatlan kakaópor

Kezdjük a krémmel: a tojások sárgáját a cukorral gőz fölött habosra keverem. Fontos, hogy alaposan átmelegedjen a tojás, így a Salmonella fertőzést kivédjük.( Mivel én gyerekkel is kalkulálok ennél a desszertnél (is), így a tojások fehérjét eleve ki is hagyom. Valahogy én magam sem szeretem a nyers tojásfehérjét, másrészt pedig nagyon rizikósnak érzem, mert félek a fertőzéstől. Így akinek ettől eltérő a véleménye, az az elkészült krémet tejszín helyett tovább lazíthatja úgy, hogy hozzáadja a 3 tojás habbá vert fehérjét is.) Ha habos lett, és viszonylag sűrű, krémes, leveszem a gőzről. Ha langyos, belekeverem a mscarponet, és a vanília rúd kikapart belsejét. Habbá verem a tejszínt, és végül ezzel lazítom a krémet. A gesztenyét a narancs levével és héjával, valamint a narancs likőrrel együtt kis lábasban felmelegítem és lassú tűzön beforralom. Akkor jó, ha szotyakos-szirupos lesz. Kihűtöm. Közben egy porcelán vagy üvegtálat előveszek. A babapiskótákat megmártom a kávé-cukor-likőr keverékben, nem áztatom el. Egyik oldalával megmerítem, már fordítom is, és kibélelem velük egy sorban a tál alját. Erre jön a krém. Megint egy sor piskóta. Most a piskóta sorra egyenletesen elosztva elhelyezem a gesztenyét. Befedem krémmel, és ha minden az előírásoknak megfelelően alakult, akkor el is fogyott minden hozzávaló. A tálat tálalásig hűtőben tartom és csak fogyasztás előtt szórom meg a tetejét vastagon kakaóporral.

ŐSZI ÉDESKÖMÉNY SALÁTA

Végre vagy sajnos? Teljesen mindegy, az ősz megérkezett, vele együtt a hideg is, és az édeskömény is. Aki járt mostanában piacon láthatja, hogy mindenhol szépen egymás mellett sorakoznak, frissek, üdék és kívánatosak. Leggyakrabban halak mellé párosítják, én most sokkal inkább salátára vágytam belőle. Hozzátettem mindent, ami őszi: narancsot, almát, kandírozott narancshéjat. Próbáljátok ki!

Hozzávalók 2 személyre:

1 db édeskömény
1 db nagyobb alma
1 narancs leve
fél citrom leve
1 vastag szál újhagyma
15 dkg feta sajt
2 evőkanál olívaolaj
2 nagy evőkanál kandírozott narancshéj


Az édeskömény külső leveleit leszedem, a belső maradék gumót megmosom, tetejét levágom. Ezután  félbevágom, majd hosszanti csíkokra szeletelem.  Az almát megmosom, magházát kiveszem, majd héjastól szeletekre vágom. Ahogy vágom, közben már ocsolom is a citrom levével, hogy ne barnuljon meg.  A hagyma fehér részét felkarikázom, a sajtot kisebb kockákra vágom, és az egészet egy nagyobb keverőtálban alaposan összekeverem. Ráöntöm a narancs levét, olajat, és tálalás előtt megszórom a kandírozott narancshéjjal. Pirítóst kínálok hozzá.

NARANCSOS KACSA

Bevallom őszintén, hogy néhány hete, amikor a Férjem hazaállított  néhány kacsa combbal, kacsamellel, és kacsamájjal még nem tudtam mit fogok belőle készíteni. A nagyfiam persze azonnal kiszúrta, és követelte hogy Ő ma este bőrös husit szeretne enni. Ha-ha-ha, persze, nem úgy van az! Valamit ki kellett találnom, hogyan érezné ez a kacsa a legkellemesebben magát nálunk.

Elővettem hát a francia ételek Bibliájaként számon tartott szakácskönyvemet, egyenesen Julia Child tollából. Tanulmányoztam hosszan, majd úgy döntöttem -két gyerek mellett -minden flancoskodás nélkül, némi átalakítással, a lehető legegyszerűbben fogom ezt az egészet előadni.

Hozzávalók:

4 db kacsa comb (az eredeti recept kacsamellről szól, annak a sütésére az itt leírtak vonatkoznak!!!)
só
bors
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma


sütőzacskó


A narancs mártáshoz:


2 evőkanál cukor
2,5 dl húsleves
1 narancs héja
fél narancs narancs leve
1 evőkanál vörösborecet vagy balzsamecet
0,5 dl vörösbor vagy narancslikőr (pl. Cointreau)


A fentiek közül a kacsa combok megsütése a legegyszerűbb: a sütőt előmelegítem 190 fokra, légkeeréssel. A combokat megtisztítom, alaposan megmosom, papírtörlővel megszárogatom. Tálcára teszem őket és egyesével megsózom, megborsozom. Avöröshagymát megmosom, de nem pucolom meg. A fokhagymákat megtisztítom. A sütőzacskó aljára teszem a negyedekbe vágott vöröshagymát, mellé a fokhagymákat, és erre jönnek a combocskák. De nem akárhogyan, a bőrükkel FELFELÉ. Így a bőrből kisülő zsír és nedv lefolyik az alatta lévő húsra és nem engedi kiszáradni. Ezután a zacskó száját jól bekötöm és pontosan 90 percre a sütőbe helyezem. Nem kell sem több, sem kevesebb. Így a bőre szépen megpirul, a húsa nem szárad ki, omlós marad.

Közben nekilátok a szósznak:

A cukrot egy nyeles lábasba teszem, és közepes lángon melegítem, NEM kavarom, mert kikristályosodik a cukor, és én karamellt szeretnék kapni helyette. Így amikor sötétbarna karamell mosolyog a lábasban, nyakon öntöm az ecettel. Köpködni fog, húzuk le a tűzről. Ezután hozzáöntöm a húslevest, a narancslevet és visszateszem forralni. Ha már felforrt, mehet bele a bor, vagy likőr, és a narancs héja. Addig forralom, amíg sűrüsödni kezd, és az ízek összeérnek. Nem lesz mártás sűrűségű, sokkal hígabb. Fontos, hogy a anarncs héját vagy reszeljük, vagy ha tudjuk, vágjuk juliennre. Vigyázzunk, hogy a fehér része ne kerüljön bele, mert kesűrű lesz tőle  a mártás.
Én párolt rizzsel és narancsos sárgarépával kínálta, Julia Child a krumplit javasolja hozzá, mindenféle formában.

NARANCSOS-CSOKIS ZABPELYHES KEKSZ

Még nincs tél, szerencsére még csak ősz sem, de kedvem volt enni valami narancsos édességet. A narancsidény-még-nincs problémával akkor szembesültem, amikor a piacon a kedvenc árusomnál nem volt. De mindegy, ha én narancsos kekszet szeretnék enni, akkor eszem is! Végül találtam is narancsot, elkészült a keksz, és elvittük magunkkal a Zemplénbe, konkrétan a Füzéri várba, hogy adjon valamennyi erőt és energiát a vár bevételéhez. A fiúknak sikerült, bár egy esés során harci sebbel gazdagodott a nagyfiam . Ettől még ez a mesés keksz sem mentette meg...

Hozzávalók kb 50 db kekszhez:

20 dkg hideg  vaj

40 dkg rétesliszt

10 dkg zabpehely

1 evőkanál sütőpor

30 dkg lágy barna cukor

1 evőkanál narancs aroma (elhagyható, de lelőhelye a Culinaris)

1 narancs reszelt héja

2 tojás

20 dkg étcsokoládé apróra vágva

A felkockázott vajat a sütőporral kevert  liszttel, zabpehellyel, barna cukorral összemorzsolom. Ezután beleütöm a tojásokat, belereszelem a narancs héját, narancsaromát és alaposan kézzel összegyúrom. A végén adom hozzá a darabokra vágott étcsokit, és óvatosan a tésztába dolgozom. 1 órán át vagy akár egy éjszaka hűtőben pihentetem. 

A sütőt előmelegítem 170 fokra, légkeveréssel. Formázás előtt a tésztát kiveszem a hűtőből és kb 10-15 percig hagyom melegedni. Amikor már tudok belőle kisebb darabokat letörni, akkor sütőpapírral bélelt tepsibe helyezek kb. 2-3 cm átmérőjű gombócokat, amiket azután kézzel ellapítok. Kb 3-4 tepsire fér a fenti adag rá. 14 percet töltenek a sütőben, és csak akkor szedem le őket a papírról, amikor teljesen kihűltek, melegen ugyanis törékenyek.Kekszes dobozban sokáig eláll.