100. POST: GESZTENYÉS-NARANCSOS TIRAMISU

Elérkeztem a 100. bejegyzésemhez, illetve ha jól látom ez már inkább a 102. Csak volt Márton-nap, volt Kitchen Factory receptverseny így megszaporodtak a bejegyzések. De nem felejtkezem el erről a kerek számról sem, hiszen vannak bizonyos alkalmak, amikor muszáj ünnepelni, mert ezek teszik a hétköznapokat színessé és mozgalmassá: ilyen a szülinap, névnap, esküvő, keresztelő, házassági évforduló, gyermeknap, Mikulás és Karácsony. A Szilveszter kivétel, sohasem értettem, mit is ünneplünk akkor. Megint egy évet öregedtünk.... Szóval sokat gondolkodtam, mi lehetne igazán ünnepi és ugyanakkor stílusos is, így esett a választás a jó öreg tiramisura, ami ugye készülhet coffeines, de nálunk coffeinmentesből is! Volt néhány próbálkozásom a kávés desszertek terén, de egyik csúfosabb véget ért, mint a másik. Az első még nyáron egy kávés keksz volt. Éppen Ildikó érkezett hozzánk, amikor betoppant azonnal megkínáltam a frissen sült keksszel. "Na, milyen? -kérdeztem izgatottan. "Hű, ez nagyon finom!-mondta az első falat után. "Megadod a receptjét?" "Persze"-válaszoltam. Evett még egy falatot, majd folytatta: "Tudod milyen íze van? Olyan, mint a rántás. Nagyon finom!". Hű, a kutyafáját gondoltam magamban, Ildikó aztán be tudja csomagolni a mondandóját! Ha nem lennék marketinges, talán észre sem vettem volna az üzenetet. De így azonnal kódoltam, értettem én, hogy ez nem más, mint egy kávés rántás sütinek álcázva. Tök igaza volt! Kuka. Azután következett a kávéalagút. Az sem volt egyszerű, mert a piskóta nagyobb lett, mint kellett volna, a krém viszont kevesebb, és azzal sem kalkuláltam, hogy a főzött krém megcsúszik a lekváron.Az alagút így összedőlt. Paff, teljes kudarc kávé terén. Jött a felismerés, hogy rossz címe van blogomnak! Miért nem lasagnét, vagy tejberizst választottam annak idején címnek, azt biztosan meg tudnám csinálni, akár kétszer is egymás után. Nem adtam fel, aki ismer tudja, hogy szívós vagyok: újabb kísérletként jött a kávés bonbon. Első próbálkozásom során naívan azt gondoltam nincs szükségem szakirodalomra, nekem ez is menni fog, csak úgy, ahogy a kezemben benne van. De nem ment, nem ám! ( Itt jegyezném meg, hogy minden elismerésem a bonbon készítőké!!!) A szilikonformából kiskanállal kellett kibányászni! De a fiam ismét nagyon édes volt: "Anya, én olyat csokit kérek, amit Te csináltál!"-mondta másnap arra a kérdésre, hogy mit ennél. Oké, bon-bon kipipálva, az sem megy. Teljes sokk! Van még valami, amibe kávé kell, nem kell megsütni, mert úgy elszáll az íze, nem nescafeból készül, mert az nálam nincs, és még finom is? Ekkor villant be a jó öreg Tiramisu, amit már ezer éve nem csináltam, de most is sikerült. Ünneplőruhaként gesztenyét és narancsot adtam rá, hogy elegánsabb és téliesebb, ne egy a százból, hanem maga a 100. legyen!

Hozzávalók egy 1,5-2 liter űrtartalmú tálhoz: 

kb 15-20 dkg babapiskóta

kb 1 dl hosszú kávé

kevés porcukor

1 evőkanál Cointreau

3 tojás sárgája

10 dkg porcukor

50 dkg mascarpone

2 dl tejszín

1 vaníliarúd

20 dkg hámozott, főtt gesztenye

fél narancs héja és leve

1 kiskanál Cointreau

egy evőkanál cukrozatlan kakaópor

Kezdjük a krémmel: a tojások sárgáját a cukorral gőz fölött habosra keverem. Fontos, hogy alaposan átmelegedjen a tojás, így a Salmonella fertőzést kivédjük.( Mivel én gyerekkel is kalkulálok ennél a desszertnél (is), így a tojások fehérjét eleve ki is hagyom. Valahogy én magam sem szeretem a nyers tojásfehérjét, másrészt pedig nagyon rizikósnak érzem, mert félek a fertőzéstől. Így akinek ettől eltérő a véleménye, az az elkészült krémet tejszín helyett tovább lazíthatja úgy, hogy hozzáadja a 3 tojás habbá vert fehérjét is.) Ha habos lett, és viszonylag sűrű, krémes, leveszem a gőzről. Ha langyos, belekeverem a mscarponet, és a vanília rúd kikapart belsejét. Habbá verem a tejszínt, és végül ezzel lazítom a krémet. A gesztenyét a narancs levével és héjával, valamint a narancs likőrrel együtt kis lábasban felmelegítem és lassú tűzön beforralom. Akkor jó, ha szotyakos-szirupos lesz. Kihűtöm. Közben egy porcelán vagy üvegtálat előveszek. A babapiskótákat megmártom a kávé-cukor-likőr keverékben, nem áztatom el. Egyik oldalával megmerítem, már fordítom is, és kibélelem velük egy sorban a tál alját. Erre jön a krém. Megint egy sor piskóta. Most a piskóta sorra egyenletesen elosztva elhelyezem a gesztenyét. Befedem krémmel, és ha minden az előírásoknak megfelelően alakult, akkor el is fogyott minden hozzávaló. A tálat tálalásig hűtőben tartom és csak fogyasztás előtt szórom meg a tetejét vastagon kakaóporral.