UBORKÁS BODZA GRANITA

Nagy örömömre nálunk is beköszöntött a bodzaszezon. Olyannyira, hogy már a második adag szörp készült belőle. A legnagyobb rajongó idén is a nagyobbik fiam, aki az út szélén látott benzingőzös bodzát is képes lenne bármi áron begyűjteni. A legutóbbi adagot azonban egy csendes, mondhatni sötétben félelmetes, ember által nem lakott helyen szedtük. 

Már tavaly óta készülök az uborka-bodza párosításra. Első hallásra merésznek tűnhet, ám egyáltalán nem az. Szépen egybeolvadnak és harmonikus, klasszikus párost alkotnak. 

Idén már két alkalommal készítettem ezt a granitát. A granita egyébként nem más, mint egy jeges, sorbet-hoz hasonló desszert. (Következő posztban bővebben fogok róla írni egy másik granita kapcsán.) Már az első is nagyon-nagyon finom volt, a másodikat azonban teszt alá vetettem. A minap ugyanis vendégek érkeztek hozzánk egy brit hölgy és egy olasz úriember személyében. (Gondolhatjátok milyen fejtörést okozott a menü összeállítása, két ország különböző ízlésnek és az olasz konyha tökéletességének megfelelni....) Mivel az úr Nápolyból, a granita hazájából származik, kíváncsian vártam hogy ízlik neki. Yummy! -hangzott a felkiáltás a kóstolás után.  Így ezek után bátran megosztom Veletek is,  mert elkészítése rémesen egyszerű és gyerekek is nyugodtan majszolhatják a nagy nyári melegben. Gyorsan vegyétek hát elő a házi bodzaszörpöt, gondolom ezek már az idei utolsó adagok...

Hozzávalók 4-6 személyre:

1 db nagy kígyóuborka
 1,5-2 dl házi bodzaszörp
1 db citromnád (elhagyható vagy citromfűre cserélhető)




Az uborkát alaposan megmosom, a két végét, ami keserű lehet levágom. Nagylyukú reszelőn lereszelem, majd kb 20 percet állni hagyom. A szörpöt kis kancsóba kimérem, majd hozzáadom a karikára vágott citromnádat és ezt is állni hagyom. A 20 perc leteltével az uborka levét kifacsarom és felfogom. Ez történhet úgy, hogy szűrőkanálba gézt helyezek és hagyom rajta keresztül lecsöpögni az uborka levét. Vagy egyszerűen kézzel kinyomkodom. Az uborkára innentől kezdve nincs szükség, csak a levére. A szörpöt leszűröm a citromnádtól és az uborka levéhez keverem. Megkóstolom: ha nem elég édes mehet bele még kevés szörp, ha nem elég savanykás, facsarásnyi citromlé. Mindig arra kell gondolni, hogy a hideg édességek íze kevésbé intenzív hidegen, mint szobahőmérsékleten, vagyis nem baj ha elkészítéskor inkább édesebb vagy savanyúbb, mint a kívánatos, mert fagyasztva pont jó lesz. Egy kis fedeles tálban a fagyasztóba teszem és óránként villával átkeverem, hogy darabos, szilánkos legyen. Tálalás előtt 5 perccel kiveszem a fagyasztóból és poharakban kínálom.

(citomnád helyett szerintem a citromfű használata még jobb. Az apróra vágott citromfűvel hagyom állni a szörpöt, majd leszűröm)
(A szörp édességétől függ a felhasznált mennyiség, ezért is adtam meg körülbelüli mennyiségre. Ha esetleg túl édes lenne, nyugodtan lehet hozzá facsarni kevés citromlevet, ha nem elég édes, mehet bele cukor. Az a legjobb, hogy szabadon lehet kísérletezni, és minden alkalommal más-más íze lesz. Egyszer pedig biztosan elkészül az is, ami a tökéletes!)