" AZ ÉLET CÉLJA AZ UTAZÁS, NEM A MEGÉRKEZÉS..."

Bő 3 hét telt el az utolsó bejegyzésem óta. Nem kevés, de nem is olyan sok. Volt például egy főnököm, aki mindig azt mondta a nyári szabadságok bejelentésekor: "akit 3 hétre lehet nélkülözni a munkában, azt lehet tovább is". Magyarul ne is merj 3 hét szabira gondolni egyben, legyen elég 2. Még az is sok :-)

Ezzel szemben van, vagy volt, vagy nem is tudom most a pontos igeidőt, egy főnököm, aki a legnagyobb világutazó, akit ismerek. Hihetetlen sok helyre eljutott életében, imád utazni, beszélgetni, felfedezni, és mindehhez rengeteg ész párosul. Nagyon sokat köszönhetek neki, és nagy tisztelettel gondolok Rá sokszor. 

Főleg azért is jutott gyakran eszembe, mivel az elmúlt hetekben mi is sokat láttunk, ezért volt nálam ez a szünet. Két hetet a meleg, simogató napsütésben és kánikulában töltöttünk a fiúkkal otthon, Magyarországon. Végre átmelegedtünk, végre volt egy kis segítségem a srácok körül, akiket a Mamák elkényeztettek a főztjükkel, Papa pedig a saját nyugodt vérmérsékletével nézte ahogy a nyulacskáit fülüknél fogva emelgetik az unokái, vagy éppen kergetik a tyúkjait egy furkósbottal. Amíg az esős időben üldögélek Angliában nem is igazán tudom, hogy a Szüleinken, a Nővéreméken  kívűl mi is hiányzik nekem otthonról. De hazaérve nem kell sokat gondolkodom, mik is ezek a dolgok.

Például a Barátnőim.

Vagy nagyon hiányoznak azok a dolgok, amelyek otthonról nézve apróságok, nekem innen vágyálmok.

És egy nagyon kicsit a Balaton.... Eddig nem értettem, hogy Amerikai barátnőm miért mindig a Balatonnál tölti a kisfiával a nyarat, de mostmár tudom. Gyrekeknek ideális, a víz sekély, az idő klassz, viszont a vendéglátás katasztrófa. Igazi rémálom!

Aztán történt velem egy érdekes, volt egy igazi vakrandim. Már hónapom óta leveleztünk, tudtuk egymás gyerekeinek a nevét, már a nyári programjainkat is egyeztettük egymással, csak Ő Budapesten és pedig Angliában éltem a mindennapokat. Hasonló dolgok iránt érdeklődünk: főzés, éttermek, gasztroblogok, újságok, stb. A hazaút előtt azonban annyira elfoglalt voltam, hogy elfelejttettem neki megírni, hamarosan Budapesten leszek. Ő megelőzött és meghívott egy kávéra. Tudtam, hogy a kávézás fiúkkal nehézkes, nem ismerek gyerekbarát kávézót, így meghívtam hozzánk, elég jó kávét főzök legyen az coffeines, vagy coffeinmentes. 

Amikor megláttam, valahogy pont így képzeltem el: nagy, meleg barna szemek, mosolygós arac, érdeklődő, nyílt tekintet. A fiaink jót játszottak, mi pedig szünet nélkül beszéltünk, azt hiszem mindenről: gyerekekről, utazásról, budaörsi halpiacról, vásárlásról, stb. Hát Ő volt Kriszta, az Orchidea a konyhában gasztroblog szerzője. Megajándékozott egy csodálatos, saját maga által készített rebarbarás-eper lekvárral, ezúton is nagyon köszönöm!

A két hét gyorsan elrepült, visszajöttünk. Ezúttal azonban a Nőveremék is velünk tartottak, Mesivel és Vikivel. Életük első repülése volt ez, de nagyon élvezték.

Már az első nap megkezdődött egy programokkal zsúfolt nyaralás. Próbáltunk mindent belezsúfolni ebbe a rövid időbe, hiszen annyi látnivaló van a környéken, hogy muszáj mindent megmutatni a lányoknak.

Az idő nem volt mindig kegyes hozzánk, de lassan megszoktuk. Valahogy azonban  mindig igazodott a  kitervelt programhoz. 

Egyik nap szüntelenül szakadt az eső, de valahogy nem zavarta meg egyáltalán azt a csodát, ahogyan a Humber Bridge elénk tárult. A híd a maga kategóriájában 6. helyen áll a világon, vagyis azon hidak között a 6. legnagyobb a maga 2200 méter hosszúságával, amelyeken csak autós és gyalagos forgalom zajlik, nem megy rajta vasút. A híd a Humber folyó tölcsértorkolatán megy keresztül és Lincolnshire megyét köti össze Yorkshire-rel. Az élmény maga leírhatatlan, a hangulat elképzelhetetlen. Olyan nagy és monumentális az egész szerkezet, hogy emberi aggyal nehéz felfogni. A kép talán érzékelteti, milyen pici a híd méreteihez képest egy autó vagy egy ember.

Gyerekprogramnak indult, de kudarc lett belőle: Nene Valley-ben megtekintehető az igazi Thomas mozdony. A Thomas rajongó gyerekeknek talán nem újdonság, hogy Thomas brit gyökerekkel rendelkezik, így a fiaimhoz hasonlóan más Thomas rajongó is él ebben az országban. Egy Sodor szigetet rendeztek be Nene Valley-ben, olyan működő gőzmozdonyokkal, amelyeken utazni is lehet. Érkezésünkkor azonban az olimpiai láng is éppen ide akarta betenni a lábát, így zárt körű rendezvénybe botlottunk. A kapuig jutottunk csak, így a srácokkal szomorúan visszafordultunk. Hiába, van annak hátránya is, ha az meber pont azon a helyen van, ahol az olimpai láng is :-) De egyszer azért megint megpróbáljuk megnézni. 

Grantham közelében található a Belton House. Nagy vadasparkkal, erdei játszótérrel ellátott angol kastély ez, ahol hétvégén krikett meccseket rendeznek, hétközben egyszerűen kávéznak és teáznak a helyiek. A kertben rengeteg mókus szaladgál, a vadnyulakról nem is beszélve, az erdei kisvasút mellett pedig őzike bandukol. A kastélykert igazi angolkert, talán a képek érzékeltetik a szépségét.

A Belton House-t is felülmúlja egyébként személyes kedvencem, romantikus énem álomképe Chatsworth. Gyönyörű, lenyűgöző, olyan mérettel, amit Európában abban az időben elképzelni sem lehetetett.  Itt játszódott egyébként a "Büszkeség és balítélet" című film egy-egy jelenete. A kastélyhoz tartozó parkban bárányok pihennek, az erdei részen állatsimogatót és interaktív játszóteret alakítottak ki. Maga a kastélykert piknikek népszerű helyszíne, vízeséssel, több kis tóval, melegházzal, ahol narancsok, citromok lógnak a fákról. A labirintus bizony első körben kifogott rajtunk, aztán abszolváltuk.

"gyere kecske, megsimizlek"

"hiába kisborjú vagy, mégiscsak nagy vagy!"

Szeretünk vizeskedni

Mesó

ez mind-mind egy birtok, ameddig a szem ellát

vízlépcső?!

a kastély maga

És ennyi élmény és izgalom után következett a csendes, ám nagy Lincolni katedrális látogatás. Anglikán egyház, gótikus stílus, több mint 1000 évvel ezelőtt épült, azóta persze többször átépítették. Lincoln egyébként nem tartozik a kedvenc városaink közé, ennek ellenére szép, és valójában Lincolshire megye megyeszékhelye, így egyszer érdemes megnézni.

És itt a vége, fuss el véle... Egy hét ennyire volt elég. Sűrű de szép volt. Ha bárki erre jár - remélem akad néhány ember- szerintem nem csalódik, ha ellátogat ezekre a szép, vidéki brit helyekre.

Legközelebb valami finomság érkezik....