CSIRKÉS-ZÖLDSÉGES CASSEROLE ZSEMLEGOMBÓCCAL

Van néhány dolog az életben, amely örökké tart. Például egy érzés, egy kapcsolat, egy sebhely, egy ékszer vagy esetleg egy rézüst. És vannak természetesen olyan dolgok is minden ember életében, amelyek tiszavirág életűek. Sajnos ez utóbbi kategóriába tartozik néhány barátság, egy fellángolás, számos konyhai eszköz. 

De szerencsére van a konyhai eszközök között is kivétel. Például Anyukám kívűl zöld, belül fehér mázas vaslábasa. Kislánykorom óta tudom hol a helye a konyhában, a régi  panellakásban, és ma a nagy házban. Azt is tudom mikor és kitől kapta. Azt is tudom mi készült benne. Azt is tudom, hogy ma is ugyanúgy néz ki, mint 20 évvel ezelőtt. És azt is tudom, hogy ha tudna beszélni, sok történetet mesélne. De ha megszólalna, biztosan elsőként azt panaszolná, hogy szépen lassan az utóbbi években feledésbe merült...

 Mivel velem is az évek szépen lassan haladnak előre, talán öregszem, talán szentimentálissá válok, de elkezdtem vágyakozni az örök darabok után. És ennek egyik legjobb és legkorszerűbb testet öltött formája egy casserole edény, ami  a vaslábas 21. századi változata. Kerülgettem már néhányszor a kirakatokban, lapoztam át sokszor katalógusokban felettük. Most viszont a Férjemtől kaptam egyet, és meg kell mondanom: IMÁDOM! Persze irtó nehéz, de ebben rejlik a legtöbb titka. Aki még nem nagyon ismeri, nekik gyorsan leírom dióhéjban mi is az a casserole. Nehéz vasedény, általában fedővel rendelkezik. Nem csak sütőben, hanem tűzhelyen is használható egytálételek, raguk, moussaka, lasagne, Shepherd's pie készítésére. Lefedve az összes folyadék bent marad, a nehéz fedő ugyanis nem engedi elpárologni a meleg folyadékot, az ízek pedig néhány órás sütés után harmonikusan egymásba érnek. Franciaországban szinte mindenhol fellelhető, készülnek benne  húsos és vega fogások egyaránt. Mivel az ára hűen tükrözi azt, hogy az ember nem a következő két hónapra veszi, gondolom nem fog mindenki azonnal rohanni, hogy beszerezzen egyet. De nem is baj, mert ha kutattok a Anyukátok, a Nagymamátok vagy a Nagynénik, Keresztanyukák konyhájában, a legtöbben szerintem ráakadtok ilyen hasznos vagy még ennél is izgalmasabb dolgokra :-)

Ez a fogás az utóbbi évek egyik legjobban sikerült egytálétele lett. Szerettem benne, hogy a hús, amit előzőleg lisztbe forgattam, megfelelő sűrűséget adott az ételnek, és a zsemlegombóc, ami ezúttal nem vízben, hanem a raguban főtt, sokkal-sokkal ízletesebbre sikerült. 

 

Hozzávalók egy 3,6 literes edényhez kb 6 személyre :

1 db egész csirke 
kevés olívaolaj
a hús beforgatásához liszt
4-5 db kisebb sárgarépa
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
5-8 db kisebb gomba
1,5 dl fehérbor
2,5-3 dl húsleves
1 db közepes paradicsom
1 db kápia paprika
kis csokor petrezselyem
kis csokor bazsalikom
1 db baérlevél

a gombóchoz:

4 db toast kenyér (sajnos itt a zsemle nem olyan mint otthon, de ez kb 2 db zsemlének felel meg)
3 tojás
1 evőkanál olaj
0,5 dl tej
2 evőkanál liszt
1 kiskanál mustár
só
apróra vágott petrezselyem

A csirkét megmosom, lebőrözöm (ez nagyon fontos, különben zsíros lesz az étel!) lehártyázom, és feldarabolom. A darabokat lisztbe forgatom. Közben a sütőt előmelegítem 180 fokra légkeveréssel. Az edényembe öntök 2-3 evőkanál olívaolajat, a tűzhelyre teszem és megvárom amíg felhevül. Ekkor a csirkét részletekben beleteszem. Megpirítom az egyik oldalát, majd átforgatom. Ha színt kap egy tálra szedem, és jön a maradék lisztes csirke egészen addig, amíg el nem fogy. Az utolsó darabokat is kiszedem, a megmaradt olajhoz ha szükséges még adok 1 evőkanállal, majd megdinsztelem rajta az apróra vágott hagymát. Aztán jön a zúzott fokhagyma, a karikára vágott répa, a felkockázott paprika. Keverem és pirítom őket. Ha a répa átforrósodott felöntöm a fehérborral, húslevessel, felforralom. Beleteszem a babérlevelet, az apróra vágott petrezselymet, bazsalikomot, a megmosott gombát (ha kicsik egészben hagyom) és visszateszem a megpirult husidarabokat. Lefedve betolom a sütőbe és kb másfél óráig sütöm. Másfél óra után hozzáadom a kockára vágott paradicsomot és visszatolom. 

Közben elkészítem a gombócokat is.Mivel általában a sütőben egyszerre egy dolog fér el, érdemes vagy már a casserole előtt megpirítani a zsemlekockákat vagy egy alsó rácsot behelyezni menet közben és arra tenni a zsemlét egy tepsiben. 

Tehát a zsemlét vagy a kenyeret nagyobb kockákra vágom, megpirítom. A tojást az olajjal, tejjel, sóval, mustárral villával összekeverem és ebbe beleforgatom a zsemlekockákat. Hagyom, hogy megszívja magát, majd rászórom a lisztet. Ha nem lenne elég formázható tehetünk még hozzá tejet. Ha túl híg lenne, akkor pedig még egy kanál lisztet. Sajnos sok minden függ attól, milyen a szömle vagy kenyér. Ha kész a massza, beleszórom az apró petrezselymet. Kiveszem a sütőből az edényt, és beleteszem a zsemlegombócokat. Fedő nélkül visszatolom a sütőbe kb 10-15 percre, majd kiveszem és átforgatom a gombócokat. Megint visszateszem kb 10 percre, vagy amíg a gombócok teljesen megpuhulnak. Melegen tálalom.