RÓZSASZÍNŰ KACSAMELL PETREZSELYMES ARTICSÓKÁVAL

Nem hittem a szememnek múlt pénteken a piacon: articsókát láttam! Ugye milyen gyönyörű? Még sohasem láttam itthon, piacon articsókát árulni, pedig nagy rajongója vagyok. Nagyon nagy! Rendkívűl boldog voltam. Azonnal vettünk négyet a nagyfiammal és már kattogtak is a kerekeim, mi is készüljön belőle. Az eladó hölgy megkérdezte, hogy meg tudnám-e mondani, milyen íze van? Én gyorsan rávágtam, hogy talán a textúrája a laskagombához hasonlít leginkább, pedig egy egész hétvégi gondolkodás és egy rövid párbeszéd során azt tudnám legtalálóbban mondani: egy fiatal, nagyon fiatal bébi káposzta és laskagomba harmonikus frigye. Aki még nem kóstolta, tegye meg, aki pedig már evett, annak nem dícsérem tovább. Konzerv formában is kapható, azt még sohasem kóstoltam. És még egy: rettentő időigényes az előkészítése, így csak nyugodt, ráérős pillanatban lássanak neki. Gyorsan kell vele dolgozni, különben megszürkül. Az alábbi képeket, ha valaki figyelmesen megnézi, és elolvassa hogyan kell megpucolni sikerrel jár, és finom ünnepi ebédet készíthet.

Hozzávalók 2 személy részére:

4 db friss articsóka
1 db citrom 
1 csokor petrezselyem 
2-3 dkg vaj


a blansírozáshoz:


1 dl víz
1 dl fehérborecet vagy almaecet
1 dl száraz fehérbor


a kacsához:


1 db egész kacsamell
olívaolaj
só
bors




Kezdjük az articsókával. Először is a blansírozáshoz szükséges folyadékokat egy kislábasban feltesszük forrni, és lassú tűzön gyöngyöztetjük. A külső lila leveleket éles kiskéssel lehántjuk, és addig haladunk, amíg a lila levelek kezdenek sárgásak, halványlilák lenni.

A szárát fogjuk közben, de vigyázzunk, mert szúr! Ha a levelekkel megvagyunk, elkezdjük a szár felől vágni a külső zöld részt a virág irányába. Ha megvan, levágjuk a szárat, és elkezdjük citrommal locsolni, mert itt nagyon gyorsan szürkül. Ezután fogunk egy éles kést, és a virágok tetejét megskalpoljuk. Ezt kell kapnunk:  

Hosszában kettévágjuk:

Ha megvan, látjuk belül a szőrös közepét. Ezt nagyon precízen egy éles kiskanállal kivájjuk.

Ezek a szőrök azok, amik csiklandozzák az ember torkát, ha véletlenül bennmaradnak. Ha kész, elkezdjük szeletelni, mint a gombát. Beledobjuk a forró blansírozó keverékbe. Én egyesével szoktam őket belerakni, úgy értem egyszerre csak egy articsókát pucolok. Ha benne vannak, 2-3 perc és ki lehet venni, leszűrni. Jöhet a következő pucolása majd blansírozása. Ha elfogyna a blansírozó folyadék pótoljuk a hozzávalókat. Ha minddel elkészültünk fellélegezhetünk, innentől már kihűlés után a hűtőben is várakozhatnak. Ilyen állapotban:

A kacsamellet megtisztítjuk, bőrét beirdaljuk, sózzuk, borsozzuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, majd bőrével lefelé fordítva rátesszük a melleket. A zsírt kiolvasztjuk belőle amennyire lehet, majd jön a másik oldal. Ha kész, egy jénai tálba áthelyezzük és 10 percre 200  fokos, légkeveréses sütőbe tesszük, fedés nélkül. Ha megsült kivesszük, vágódeszkára helyezzük, és szeletelés előtt legalább 15 percig pihentetjük.

Az articsókát tálalás előtt a meleg vajon átmelegítjük, apróra vágott petrezselymet szórunk rá, megsózzuk.  Ezután az articsókát kivesszük a vajból és a megmaradt vajat felöntjük a kacsa alatt maradt pecsenyelével. Ezzel összeforraljuk és tálaláskor a kacsát ezzel megöntözzük.

(Aki nem szeretne az articsókával kísérletezni, a polenta, krumplipüré szintén megfelelő körete lesz a kacsamellnek.)