2012. január 19., csütörtök

ÉDESKÖMÉNY-ALMA SALÁTA MÁKOS DRESSZINGGEL

Nem, még nem tűntem el teljesen, de tudom hogy szűk 2 hete került be az utolsó bejegyzés. Aki követi a blogot az tudja, hogy nem éppen a legkönnyebb időszak ez most nekünk: csomagolunk, pakolunk, dobozba zárjuk az életünk fontos, apró darabjait. Amiket eddig bedobozoltam azok a konyhai kütyüim, azokból is főleg azok, amikből 2 is van, vagy pedig nagy-nagy lieblingek. Ezen kívűl a fiam kedvenc könyvei: valamennyi Thomas, néhány Boribon és Bogyó és Babóca. Merthogy ha ezek itthon maradnak, akkor bizony kint nem tudom pótolni! Vagy tud valaki Angliában magyar nyelvű könyvesboltot??? Biztosan nem a sarki kisboltban lehet beszerezni...
Másrészt pedig szintén 2 hete annak, hogy megbetegedett a fényképezőgépünk. Na nem nagyon, de bekoszolódott és szakember segítsége kellett a tisztogatáshoz. Nagyon hiányzott! Hiába megvan a régebbi párja, az nem 100%-os. Pedig szűk egy éve még nem láttam a különbséget a kettő között. Akkor egy este betoppant a Férjem kezében az új géppel. Mosolygott. És ezt mire fogjuk használni?-kérdeztem én. Kajafotózásra!-válaszolta. De hiszen arra a régi is nagyon jó volt!-mondtam. Majd megmutogatta, hogy melyik milyen képet csinál, de nem láttam különbséget. Semmit. Bezzeg most! Hiába, rákattantam a fotózásra. Sajnos költséges hobby...
Most már azonban visszakaptuk, így a következő napokban az utolsó budapesti bejegyzések kerülnek fel. Azután gondolom egy hosszú szünet következik. De ha fellélegeztünk megint jövök, mondjuk egy jó kis fish and chips-szel :-) Ja, az azért fontos, hogy mi került a dobozokba: búzadara (az állítólag kint nem kapható, viszont ha nincs tejbegríz lázadás tör ki), jó kis füzéri pirospaprika, a tonkabab készletem, mert az megbuggyan mire megint látom, és persze jönne velem a Túró Rudi is, de az nem megoldható  :-( Minden mást azt hiszem elajándékozok, ami romlandó.
A mai napom egyébként szörnyű volt: az ebéddel kezdődött. Datolyás-fügés-mézes csirkecombokat sütöttem. Isteni lett, majd jövök a recepttel. A nagyfiamnak kiszedtem, mire közölte: "Anya, ez gusztustalan!" Jézusom, gondolta, az oviban elromlott a fiam ízlése. A kisebbik, a maga 15 hónapjával azonban nem hazudtolt meg: megevett egy egész combot! Klassz- tényleg az ovi menzájának tudható be a fiam kisiklása! Nem mintha én még nem hibáztam volna, dehogynem. Voltam már annyira, de annyira kreatív, hogy az ehetetlen vacsoránk a kukában landolt. De ez tényleg zseniális lett. Oké, délután  próbáltam minden számlát lemondani vagy minimalizálni, így kénytelen voltam a telefonszolgáltatót felhívni. Minden alakalommal zajos vitába keveredünk egymással, így felvértezve hívtam a számot. Karcos, unott női hangba akadtam. Megkérdezte az azonosítómat, aztán az azonosítóm azonosítóját, majd annak is az azonosítóját. Miután azonosítottam magam a NASA hiper-szuper űrközpontban elmondtam, hogy mit szeretnék. Közölte velem, hogy ezt én is meg tudom oldani otthonról. Szuper! És azt is be tudom állítani, hogy mikortól éljen a változás?-kérdeztem. Nem, azt nem. Azonnal változik, ha végrehajtom. De nekem az nem jó. Akkor hívjam aznap, amikor változtatni óhajtok. Akkor eddig csak feleslegesen dumáltunk. Erre rátértünk a következő témára, mert sajnos ennél a szolgáltatónál van még egy előfizetésünk, mire kiderült, hogy ezt viszont teljesen meg szeretném szüntetni. Ismét 3 azonosítót soroltam el, -mert ugye nem lehet egy azonosítója annak az előfizetőnek, akinek legalább 3 szolgáltatása van ugyanannál a cégnél?!-, mire rá akart beszélni, hogy helyeztessem át körzeten belül. Köszönöm, nem-mondtam. Erre azt válaszolta, csak írásban, személyesen vagy faxon, de csakis írásban lehet lemondani, és hozzá a nyomtatványt a netről letölteni. Hurrá, gondoltam, majd böngésztem a netet. Felesleges volt, mert nem találtam. Vagyis minden szolgáltatást elő tudsz a neten fizetni, tudsz ide-oda változtatni, de lemondani, azt már nem! Vagyis marad a személyes befáradás, mert nincs nyomtatvány, amit lehetne faxolni. Szuper! Ezek után a Gázművek maga volt a felüdülés. Értették mit szeretnék, mondták, hogy nem én vagyok az első ilyen, képben voltak, hogy mivel az előfizető a Férjem én, mint női hang csakis a felesége lehetek ( más csajok ugye biztos nem a gázművekkel csacsognak? :-) , így minden flottul ment. Ezek után megnéztem az emaileimet és ezt olvastam:  

"Kedves Emma! Véletlenül tévedtem az oldaladra. Gyakran kutakodok receptek után a neten. 
Gratulálni szeretnék a blogodhoz. Egyszerűen kiemelkedő. Minden szempontból tökéletes: maga az oldal megjelenése, a receptek, a képek. Nagyon igényes. Harmóniát sugároz. Azt hiszem ezután rendszeres olvasód leszek." 

Kedves levélíróm! Köszönöm szépen a soraidat, remélem nem bánod, hogy szó szerint idéztelek. Egyszerűen olyan jól esett, hogy vannak még normális és kedves emberek ezen a világon, hogy muszáj számodra ezen az úton tolmácsolnom a köszönetemet. Így én is szeretnék Neked is és más olvasóimnak is adni. A blog jelenlegi nézetében ugyanis nem jelennek meg az én kedvenc blogjaim, pedig nagyon-nagyon sok jó, szép és hasznos gasztro blog van szerencsére, amelyeknek szerzőit még személyesen nem ismerem, de az írásaikból hozzáértő, enni-főzni szerető hozzám hasonló Anyáknak és háziasszonyoknak tűnnek. Íme néhány közülük, és a sorrend itt nem helyezettet jelent:

Select Food és még sorolhatnám.

És persze százasával vannak az angol nyelvűek, amelyekkel egyszerűen be sem tudok telni. De ez egy következő bejegyzés témája.

Nos, a mai recept egy téli vitaminbomba: édeskömény és alma. Nagyszerű páros, könnyű, gyors és nagyon finom. 







Hozzávalók 3-4 személyre:

2 db alma
1 db nagyobb édekömyény gumó

a dresszinghez:

1/2 citrom leve
1 púpos teáskanál méz
1 csapott teáskanál egész mák
0,5 dl olívaolaj




Az édesköményt megtisztítom. Külső héját ha nagyon kemény leválasztom, majd alaposan megmosom.   Az almát is megmosom, magházát eltávolítom. Konyhai gyalun mindkettőt nagyon vékonyra szeletelem. Ha nem azonnal tálalom, az almát érdemes citromlével meglocsolni, hogy ne barnuljon meg. Elkészítem a dresszinget: a hozzávalókat keverőpohárba teszem, és alaposan összerázom. Tálaláshoz az alma és édeskömény szeleteket váltakozva egymásra helyezem, majd az öntettel meglocsolom. 





5 megjegyzés:

  1. Kedves Emma! Itt már körülnéztél?
    http://www.hungarian-books.co.uk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsanna! Nem ismertem, de nagyon köszönöm! Biztos, hogy élni fogok a lehetőséggel :-) Üdv, emma

      Törlés
  2. Szia! Megkérdezhetem mivel fotózol? Gép is érdekel, de főleg az objektív. Nagyon szépek a képeid!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kriszta! A gép egy Canon EOS 5 D. Az objektív pedig ebben az esetben 24-70 mm-es, 2.8. Az objektíveket egyébként szoktam variálni, régebben a macro-t szerettem, most már látom a szépségét az 50 mm-esnek, és az előbb említettnek is. Szerintem a lényeg egyébként az objektíven kívűl a világítás: kaptam a Férjemtől egy softboxot és azóta sokkal szebbek lettek a képek. De van még min csiszolni.... És megengeded, hogy visszakérdezzek? Ugyanis a Te képeid nagyon attraktívak, Te mit használsz? Üdv, Emma

    VálaszTörlés
  4. Szia Emma! Nekem egy Nikon D7000 van, rajta pedig egy 50 mm-es, f1,4-es. De nekem nincs softbox és ez nagyon látszik a képeken. November eleje óta használom ezt a gépet, előtte iPhone-nal fotóztam.

    VálaszTörlés