HELLO FROM BOSTON

Sziasztok! Újra itt vagyok, most már Angliából, Bostonból. Rengeteg minden írni és mondanivalóm van, ezért most próbálom ráncba szedni azt a sok mindent, ami a fejemben kavarog. Elnézést előre is mindazoktól, akik most is egy jó recept reményében olvassák a blogot, ígérem az is hamarosan jön, mert már hiányzik is a sütés-főzés. A fotó szettem még egyébként is csak tegnap délben landolt, -szerencsére épségben, hiánytalanul, örök hála az Euro Move-nak- így egy kis idő és mindent fotózok ismét.

Boston város külső része

Nos, néhány eddigi tapasztalatom, természetesen az ételek tükrében: mivel kis városban lakunk, a bevásárlási lehetőségek nem éppen a paradicsomi állapotot tükrözik. Két szupermarket van a város szélén: ASDA (amerikai üzletlánc) és TESCO. Szerintem ez utóbbit nem kell bemutatnom senkinek, a különbség annyi, hogy ez itt nagyságrendekkel tisztább és nagyobb a választék. Például a fűszeres polcon a ras-el-hanout ugyanúgy a sorban áll, mint a fahéj és a koriander. Rizsből, lisztből, cukorból millió féle-fajta, csak az ember pénztárcája szab határokat. A tej általában 2 vagy 4 % zsírtartalmú, nem literes hanem 2,4 liter egy flakon, ami 4 pintnek felel meg, és még nekem is- aki nem rajong a tejért-  ízlik. A húsokra nem árt odafigyelni: én megjártam egy előre csomagolt darált marha hússal, amit otthon egyébként soha, de soha nem szoktam venni. Nos, itt is megállapítható az, hogy az előre darált cuccba a marhának nem éppen a legnemesebb része kerül. Vagyis végtelenül zsíros, és jellegzetes szagú hús az, amit kifogtam. A fiam közölte, hogy Anya, ez büdös, és félretolta. A tejföl nagyon hasonló az otthonihoz, csak krémesebb, szerintem zsírosabb is, bár a leírás szerint ugyanúgy 20 %-os zsírtartalmú, mint otthon. Ami viszont klassz, az a double cream. Na, azt tényleg nem lehet otthon venni. Nagyon érezni rajta a tejes ízt és nagyon zsíros. Szerintem nem 30 %-os, mint a hazaiak, hanem töményebbek.

És néhány zöldség: a burgonya rettentő édes, krumplipürét készítettem belőle és nem volt rendben. A rebarbara szezon itt már beindult, gyönyörű, rózsaszín, friss. A répa, Boldika kedvence gyönyörű, számos méretben lehet hozzájutni: kicsi, közepes, nagy. Ugyanígy a gomba, zöldbab, kukorica, póréhagyma, stb. Úgy látom egyébként, hogy a helyiek nem fordítanak nagy gondot arra, hogy mit esznek: főleg babkonzervet láttam a bevásárlókocsijukban, és hát ami megdöbbentő, az a rengeteg kész kaja. Kb 3 végtelen hosszúságú TESCO sor csak előre gyártott, mikrózható ételekkel tele. És akkor még ott a fish and chips: tettem egy próbát, de felejthető. Haddock-ból készült, ami itt nagyon népszerű, szerintem pocsolya ízű, zsíros halfajta. Maga a halkínálat az üzletekben viszont páratlan: frissek, gusztusosak és nem adják nagyon sokért sem. Ma egy ALDI-ban is látogatást tettünk, tökéletesen más, mint otthon. Nem annyira ragyogóan tiszta, de sokkal többen látogatják. A termékek pedig szöges ellentétben állnak a hazaival. Egy kedvenc márkámra sem bukkantam. Érdekes volt, hogy bankkártyával nem !!!, csak ALDI hitelkártyával vagy készpénzzel lehetett fizetni. Ezzel szemben a hiperek, és a ruha üzletek is szorgosan buzdítanak arra, hogy gyerünk végre vásárolj a neten! Nekem ez nagyon bejön, mert rengeteg időt és energiát lehet így spórolni. Biztosan fogok is élni ezzel a lehetőséggel, sőt remélem, hogy hamarosan otthon is bevezetik ezt a kényelmes megoldást.

És végezetül egy kis műhelytitok: ezentúl itt készülnek a lefotózott ételek. Nektek tetszik?