EGY FALAT INDIA: VÖRÖSLENCSÉS PARADICSOMOS DHAL FÜRJTOJÁSSAL

Jönnek a hideg, vacogós napok, gyorsan valami egyszerűt és lélekmelegítőt a legjobb összeütni. 

Én a lencsével sokáig nem voltam jó barátságban, különösen a hagyományos magyar lencsefőzelékkel, amíg fel nem fedeztem a puy-i lencsét és a vöröset. Mára mindketten az állandó alapanyagok közé kerültek a konyhámban. 

A vöröslencsében azt imádom legjobban, hogy nem kell beáztatni = gyorsan megfő = nem kell előre tervezni. Rádásul finom! 

Indiában dhal-nak neveznek mindent, ami lencséből, borsóból vagy babból készülő egytálétel. Elkészítése nagyon egyszerű, szinte állandó fűszere a kurkuma. Amikor ilyen keleti ízvilágú ételeket eszem gyakran elgondolkodom, hogyan tudnám alaposabban megismerni az indiai konyhát. Ha elmennék Indiába? Elég költséges módja a tanulásnak, ráadásul  a legtöbb helyen nem higiénikus az étkezés. Mire a jó helyeket felfedezném, egy hónapba is beletelne. Egy indiai szakácskönyv? Ez tűnik a legkézenfekvőbbnek, de kimarad a kóstolás élménye. Esetleg egy indiai főzőkurzus? Ez nagyon szimpatikus, már csak szét kell néznem a környékemen, van-e bárhol ilyen. Addig is itt egy falatnyi India, kóstolgassátok, remélem Nektek is tetszik!

Indiáról jut eszembe: az ember azt gondolja, hogy az indiát gyarmatosító országban, nevezetesen Angliában minden fellelhető, ami Indiából való. Például curry készítésére használatos hagyományos indiai edény, vagy indiai tálak, bármi. Ma olyan szerencsés voltam, hogy betévedtem egy antik üzletbe. Teljesen gyanútlanul egy oldalsó ajtón besétáltam, csupa kíváncsiság voltam. Belépve hihetetlen mennyiségű régi bútor látványa fogadott. Olyan század eleji, igazi masszív bútorok. Jó megjelenésű férfiak és nők, akik láthatóan csendesen válogattak az ékszerek és a bútorok között.  Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a fejem fölött recseg a padló, tehát járkáltak az emberek. Gyorsan megkerestem a lépcsőt, ami nem volt egyszerű, mert már az alsó szint is egy kisebb ház méretével vetkedett, és felmentem. Itt már nem bútorok, hanem konyhai dolgok fogadtak. Ott minden volt: múlt századi ezüst salátás tálaló kanalak dombornyomott mintával, kínai leheletfinom porcelán, évszázados, többször átfestett konyhai asztal, porcelán porcelán hátán, gyertyatartó, ezer éves képkeretek, poharak, terítők, leírni is sok. Egy-egy régi ruhadarab, amit átjárt a molyirtó szaga, vagy egy gyerek faszék, amit már jó néhányan összekaristoltak, de pont attól volt régi és nemes. Évtizedes használati eszközök, amelyek mesélni tudtak volna...jót és rosszat egyaránt. Hogy mi volt a dolgok, amíg a gazdájuknál voltak, és mi lett a sorsuk azután. De megint csak recsegett a padló. Hű, még egy emelet? Már volt néhány dolog a kezemben, szabad kezem nem sok. Vajon ide is kellene bevásárlókosarat rendszeresíteni?- mosolyogtam magamban. Oké, harmadik szint: festmények. De micsoda festmények! És gyertyatartók, kegyeleti eszközök, ékszerek.  És még mi? Illatok!   Mintha 30 évvel ezelőtt visszacsöppentem volna a gyerekkoromba, Apukám szülőfalujába, öreg házakba: régi, dohos, áporodott szag, ami nem csak az épületből hanem a tárgyakból is áradt. Ugyanúgy, mint otthon. Mert az illatok nem ismerik az országhatárokat, ők mindenhol ugyanolyanok. 

Az illatokat magamba szívtam és hazahoztam. De egy valami nem jött velem: egyetlen egy indiai edény sem, mert ők viszont az országhatáron kívűl maradtak. Egészen messze innen...

Hozzávalók:

20 dkg vörös lencse
1 evőkanál olívaolaj
1 db babérlevél
fél fej közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 doboz konzerv, hámozott, kockázott paradicsom
1 evőkanál sűrített paradicsom
1 nagy marék friss zöld leveles spenót
só
fél kávéskanál őrölt római kömény
fél kávéskanál kurkuma
4 db fürjtojás vagy tyúktojás

a tálaláshoz néhány tortilla lap


A hagymát felaprítom, majd az olajon megfonnyasztom. Pár perc után hozzáreszelem a fokhagymát. Dinsztelem. Közben megmosom  hideg folyó víz alatt a lencsét. Kb fél liternyi vízzel és a babérlevéllel együtt hozzáadom a hagymához és fedő alatt puhára főzöm. Ha a víz időközben megfogyatkozik, pótolom. A spenótot megmosom, leszárazom. Ha a lencse megpuhul hozzáadom az összes többi hozzávalót (kivéve tojás!!!) . Lassú tűzön összefőzöm. Közben  a tojást egy lábosban keményre főzöm. (nálunk most éppen fürjtojás került bele, mert a nagyfiam imádja, de természetesen a tyúktojás is tökéletesen megfelel). A lencsét megkóstolom, majd ízlés szerint még estleg sózom, borsozom. Tálalásnál a dhal tetejére helyezem a kemény tojásokat, és pirított tortillával tálalom.

A tortilla lapokat egy nagy méretű süőpapírra helyezem, alját és tetejét vékonyan megkenem olajjal. Ráteszek egy másikat, azt is olajozom, majd jön a következő. A végén ráhajtom a sütőpapírt, becsomagolom és forró sütőben pár perc alatt megpirítom. Nem baj, ha a papír nem fedi mindenhol, mert ott fog a legjobban megpirulni.