MÁKOS-CITRUSOS HÚSVÉTI KALÁCS

Pár hete annak, hogy Erika, aki szintén a Csatorna itteni oldalára vetődött blogger, Húsvéti játékot hirdetett. A feladat egyszerű volt: süssünk kalácsot. Kalácsot én ugyan még nem sütöttem, de kuglófot, kelt tésztákat rengeteget. 

Éppen előző héten vágtam bele egy kakaós csiga készítésbe. Megmondom őszintén, hogy a friss élesztőhöz vagyok szokva, por élesztőt még soha nem használtam. Ennek ellenére nem gondoltam, hogy bajom lehet belőle, hozzákevertem a liszthez, bedagasztottam a tésztát és vártam a csodát. A csoda azonban nem jött. Csak néztem-néztem a kelni nem akaró, vérrel-verítékkel bedagasztott csiga tésztámat, és elmorzsoltam néhány könnycseppet a szemem sarkából. Azért megsütöttem, valamennyi el is fogyott, de csalódás volt. A kalács sütés ezek után kihívásnak tűnt. Ezúttal azonban neki estem az internet világának, és a-tól z-ig elolvastam, mit használak itt és hogyan friss élesztő helyett. Az első tanács az volt, menj be egy helyi pékségbe, nézzél szépen, és kérj friss élesztőt. Nekik ugyanis nagy tételben szállítják. Ehhez valahogy nem volt kedvem, féltem, hogy a végén még egy pie-t is rám sóznak. (még sohasem kóstoltam, szerintem nem is fogom.) A többi leírás használhatónak tűnt, és be is jött. Vagyis a szárított élesztőt is meg kell futtatni, vagy kovászt kell belőle gyártani. Én ez utóbbit választottam. Ezen kívűl pedig várni kell. Lassabban kel a tészta, mint a friss testvérével, így ezúttal türelemmel vártam. Annyira, hogy kelés közben elvittem a fiúkat a Central Parkba (kb 2 óra) hazatérve ők megebédeltek (+ 1 óra), majd nekiláttam a fonásnak. Négyes fonást választottam, amit itt láttam, a foszlós kalács alapreceptjét pedig Limarától lestem el, majd azt gyúrtam át citrusos-mákos változattá, amilyennek megálmodtam: kevés, egész mákot használtam, hogy a tészta megmaradjon könnyűnek és fehérnek, a citromhéj mellé pedig lime héjat is adtam, hogy még több íze legyen. A végeredmény klassz lett, máskor is fogok sütni kalácsot! De azért a friss élesztő, az csak friss élesztő...

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 tojás

2,5 dl zsíros tejszín ( növényi nem jó)

7 gr szárított élesztő

3 evőkanál cukor (édes szájúak többet is tehetnek)

csipet só

1 evőkanál egész mák

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1 lime reszelt héja

a kenéshez: 

1 tojás sárgája

pici tej

A tejszínt egy tálban megmelegítem, és a langyos tejszínbe keverem az élesztőt, egy evőkanál cukrot és két evőkanál lisztet. Meleg helyre teszem, és várok, amíg az élesztő elkezd dolgozni. Vagyis sűrű, levegős, tejfölmassza állagot ölt, ha az ujjamat beledugom, majd kihúzom, megmarad az ujjam helye. Közben egy tálba teszem a maradék lisztet, cukrot, tojást, sót, mákot, citrus héjakat, levet, majd ehhez hozzáöntöm az előbbi kovászt. Kézzel vagy géppel dagasztom, amíg szép, fényes felületű tésztát kapok. Ekkor meleg helyre teszem, a tetejét bekentem leheletvékonyan olajjal, hogy ne száradjon ki és legalább 2-3 órát várok, amíg a tészta a duplájára kel. 

Ha megkelt, kétfelé osztom, és két hosszú hurkát gyúrok belőle. Én nem szoktam lisztezett deszkát használni, hanem műanyag nyújtó deszkát, mert a liszttől nem lesz fényes a felülete sütés közben. Sok liszt ráragad a tésztára, ami sütéskor csak megpirul. Szóval a két hurkából négyes fonást végzek, és ha minden jól ment, ilyet kapok.

Megkenem a tejjel elkevert tojássárgájával.

Ezután 180 fokos sütőben 25-30 percig sütöm. 

Melegen vajjal, hidegen vagy langyosan lekvárral, creme fraiche-sel tálalom.