EGY ANGOL KASTÉLYKERT

Amikor itt is beköszönt a tavasz, ami mindig később történik mint odahaza, amikor csak tehetjük kirándulunk. Itt bőven van felfedeznivaló, és mivel már elgalább egy év eltelt, hogy megosztottam volna Veletek képeket, milyen errefelé a környezet, rendhagyó posztként most receptek helyett képek következnek.

Mind Grantham-ben, a Belton House-ban készült, ami  egy igazi angol kastélypark. Otthon csak filmekben lehet ilyet látni, talán a mérete leginkább a bécsi Schönbrunnal hasonlítható össze. Az egész a Belton család tulajdonában volt, ma már államilag kezelt nemzeti örökség. Ilyenből errefelé jónéhány akad. Az egész park egy egész napos elfoglaltság, hiszen a kastély maga múzeumként várja a látogatókat, a kastélykert angolkert tavakkal, parkokkal fűszerezve ahol mókusok és nyulak játszadoznak, illetve kapcsolódik mindehhez egy erdei kalandpark a gyerekek számára.

Ez alkalommal tavaszi vásár is zajlott, ami tovább színesítette az amúgy is gyönyörű látnivalókat.

Helyi kézműves édességek a délutáni teához

Régi autók kiállítása

Ugye látjátok a piknikkosár milyen kitüntetett helyre kerül egyeseknél?

A medvehagyma már a virágait bontogatja

Már neki is van saját fényképezőgépe :-) (még ha nem is igazi....)

És Ő a kisebbik, aki már nem is olyan pici

TAVASZI SPÁRGASALÁTA

Mostanában elég sűrűre szabott minden egyes napom. Nem szeretnék panaszkodni, inkább csak mentegetőzöm miért nem írok több sort erről a gyönyörűségről. De most csak annyit mondanék, hogy mióta a zöld spárga szezonját éljük kétnaponta ez készül nálunk, mivel gyors, laktató és finom. Mert a legjobb ami történhet a spárgával, az szerintem ez.

Hozzávalók 3-4 személyre:

25-30 dkg zöld spárga
4 db keményre főtt tojás
két nagy marék bébi spenót levél
2 db ciabatta (vagy 4 db toast kenyér)
8-10 db koktél paradicsom
pár szál újhagyma, vagy negyed póréhagyma
kevés olívaolaj
só

az öntethez:

4 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál balzsamecet
egy csepp méz
1 evőkanál fehérborecet
só

1. A ciabattát vagy kenyeret felkockázom, 180 fokos sütőben aranybarnára pirítom.
2. A spenótot megmosom, lecsöpögtetem, a felesleges vizet leszárogatom.
3. Egy serpenyőt közepes lángon felmelegítek. Közben a spárgát megtisztítom: az alsó fás részét levágom és eldobom, ha vastag a héja vékonyan meghámozom, majd kb 4 cm-es darabokra aprítom. A serpenyőbe beleteszek kevés olajat, hozzáadom a spárga darabokat, sózom és pár perc alatt átmelegítem. Időnként átkeverem, majd félretszem.
4. Egy salátástálat előveszek, belehalmozom a spenótot, rá a félbe vágott paradicsomokat, a karikára vágott újhagymát, a megpirított kenyérkockákat, a spárgát és kézzel átkeverem. A főtt tojásokat megtisztítom, negyedekbe vágom, és a saláta tetejére halmozom. 
5. Elkészítem az öntetet: az összes hozzávalót vagy fedeles kis üvegben, vagy csőrös pohárban homogénre keverem. Csak tálalás előtt adom a salátához. (valahogy így :-)

ANYÁK NAPI "MINEK NEVEZZELEK?"

Amikor az embernek gyerekei születnek, az Anyák napja más értelmet nyer.
Különösen akkor, ha az első gyermek Anyák napján lát napvilágot, mint egy igazi ajándék. Vajon ez véletlen vagy van valami jelentése? Sosem fogom megtudni....
Mindenesetre az Anyák napja innentől kezdve a szülinap körül is forog. Idén sem volt másképp.
De kaptam verset, egy szépet és hosszút, és vele együtt egy lázas gyereket. Merthogy vasárnapra sikerült lebetegedni. Persze mindezt mintha előre éreztem volna, és nem bíztam a véletlenre azt, hogy mit készítenek nekem az Apjukkal a fiúk, így kissé előregondolva, -és hogy le ne maradjak a VKF aktuális fordulójáról, ami éppen Krisztánál folyik- egy egyszerű,  már-már "fantáziátlan" dolgot készítettem.

Receptet szerintem nem lenne illő írnom, hiszen már a kép alapján is mindenkinek nyilvánvaló válik mi is ez. Elég hozzá némi leveles tészta, amire krémes kecskesajtot morzsolunk, ráhelyezünk pár szál, megtisztított spárgát és 200 fokos sütőben aranybarnára sütjük.
Ugye milyen egyszerű, még egy gyerek is némi feügyelettel könnyen elkészítheti.

És persze nem feledkeztem meg Anyukámról és Nagymamámról sem, akik nem csak Anyák napján, hanem az év minden egyes napján nagyon-nagyon hiányoznak..... és hiába létezik már telefon és skype, az mégsem ugyanaz, mint amikor friss virággal köszöntöm fel őket azon a bizonyos napon....

BÁRÁNY CASSEROLE ZSEMLEGOMBÓCCAL

A casserole olyan egytálétel a franciáknak, mint nekünk a gulyás. Tájegységenként változik ki hogyan készíti, mi kerül bele, egyetlen dolog biztos benne: casserole edényben készül! Ez olyan vasedény, ami szorosan záródó fedővel rendelkezik, nincs műanyag része így sütőben is, tűzhelyen is egyaránt használható. Ebben pedig benne rejlik az az előnye is, hogy "mindent bele" módon egy edényben készült el az étel, így az összes íz benne koncentrálódik, nem pedig három különböző serpenyőben. Vagyis sietős napokon is elég némi előkészület, és a sütőben órákon át magára hagyva megszületik a végeredmémy.....

A gyerekek miatt a casserole-t már szinte mindig gombóccal készítem (nekik ez e kedvenc részük belőle), és nem külön sós vízben teszem fel főni, hanem a kész ételben főzöm puhára. Így a gombócot is átjárja az ízek harmóniája.....

. Ezt a receptemet nevezem a Rosalia Borkultúra receptverseny játékára.

Hozzávalók egy kb 4 literes vasedényhez:

60 dkg bárnycomb (kockára vágva)
2 evőkanál liszt
1-2 evőkanál olívaolaj
fél póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
1,5 dl rosé bor
kb 1,5 l alaplé
2 db sárgarépa
1 szál szárzeller 
1 TV paprika
1 szál rozmaring
kis csokor petrezselyemzöld
kis csokor kakukkfű

a gombócokhoz:

3 db zsemle
1 dl tej
1 evőkanál olaj
só
kis csokor újhagyma
1 evőkanál liszt
2 tojás
kis csokor petrezselyemzöld

1. A húst megmosom,  a felesleges zsírt eltávolítom. Lecsepegtetem, majd beleforgatom a lisztbe.
2. Közben a vasedényt közepes lángon felteszem a tűzhelyre, megmelegítek benne 1 evőkanál olajat. A sütőt 200 fokra előmelegítem.
3. Ha már elég meleg az olaj, beleteszem a lisztbe forgatott húst, kb 2-3 részletben. Egyik oldalát pár perc alatt megpirítom, majd átforgatom, ha az is megpirult tálra szedem, és folytatom a következő adaggal. Ha minden hús ilyen módon elkészült, a visszamaradt zsíradékon (ha nem maradt, adok még hozzá egy evőkanál olajat) megdinsztelem az apróra vágott póréhagymát. (A liszt miatt lehetséges, hogy a hús letapad az edény aljára, de ez nem baj, csak leégnie nem szabad! Az olajjal viszont bánjunk csínján, mert ha túl sokat teszünk az elkészült étel tetején fog úszkálni!)
4. Az alaplevet egy kisebb lábasban megmelegítem. Ha a hagyma megpuhult visszateszem a húst, összekeverem és felöntöm a fehérborral. Addig hagyom párolódni, amíg az alkohol tartalma elillan. Ezután felöntöm a meleg húslevessel, hozzáadom a megtisztított, karikára vágott sárgarépát, a reszelt fokhagymát, a vékony karikára vágott zellert, szintén felaprított paprikát, majd jól elkeverem. 
5. A rozmaringot, kakukkfüvet, és petrezselyemzöldet összekötöm (bouqet garni) és hozzáadom az ételhez. Lefedem és kb 1,5 óra hosszáig a sütőben sütöm (félidőben átkeverem).
6. 1 óra letelte után összeállítom a gombócot: a zsemléket kockákra vágom és a meleg sütőben aranybarnára pirítom. (Célszerű olyan edényt választani ami befér a casserole mellé a sütőbe, vagy még a hús sütése előtt megpirítani a zsemléket.)
7. A tojást, tejet, sót, olajat villával felverem. Hozzáadom az újhagymák karikára vágott fehér részét. Beleforgatom a zsemlekockákat,  megszórom a liszttel és kb 5 percig állni hagyom. Ennyi idő alatt a zsemle megszívja magát és könnyebben lehet majd formázni. 
8.  A sütőből 1,5 óra után a húst kiveszem, és vizes kézzel megformázom a gombócokat, majd beteszem a hús mellé. (Ha a szaftja elfőtt volna-persze vasedényben nem fog- kevés vízzel vagy alaplével pótolom) Kb 10-15 percre visszateszem a sütőbe mostmár fedő nélkül, félidőben átforgatom és ha megpuhult kiveszem. Melegen tálalom. 

REBARBARA RÉTES

Már csak félve merem leírni, de még mindig rebarbara van nálam terítéken.... olyan rövid a szezonja, ki kell használni minden egyes percét! 

A rétes egyébként is nagy kedvencem, ez a rebarabarás pedig az összes eddig ismert közül a legjobban ízlett. Tegyetek Ti is vele egy próbát! A kedvemért.....

Hozzávalók:

27 dkg rétes lap (Kb 6 lap)

2 szár friss, piros rebarbara

8 dkg olvasztott vaj

2 evőkanál sima liszt

4 evőkanál kristálycukor

1 teáskanál vanília paszta, vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje

1. Előmelegítem a sütőt 180 C-ra. Egy tepsit vékonyan kikenek vajjal. 
2. A rebarbara szárakat kb 2 cm hosszú darabokra vágom. Egy tálba teszem és a vaníliával, liszttel, cukorral összekeverem, majd félreteszem. 
3. A réteslapokat kicsomagolom. Mindig csak eggyel dolgozom, a maradékot nedves konyharuhába csavarom, hogy ne száradjon ki. Az első lapot kiterítem, egy ecset segítségével megkenem olvasztott vajjal, majd ráteszem a következő lapot. Ismét megkenem, és addig folytatom, amíg a lapok el nem fogynak. Az utolsót nem vajazom, erre kerül a töltelék.  
4. A rebarbarás tölteléket egyenletesen szétterítem, a széleket kb 1 cm-re szabadon hagyom. A két rövidebb végét vissza is hajtom, így nem fog kifolyni.  A hosszabbik vége felől feltekerem, úgy hogy a hajtás alulra kerüljön. 
5. A tetejét megkenem a maradék olvasztott vajjal, majd egyenletesen megszrkálom egy villával, hogy a gőz sütés közben eltávozzon. 
6. 15-20 perc alatt aranybarnára, ropogósra sütöm. 
7. Langyosra hűlve meghintem porcukorral és önmagában, vagy vanília fagyival tálalom. 

REBARBARA CLAFOUTIS, PLUSZ REBARBARA KISOKOS

Szerintem a rebarbarát nem szükséges bemutatni. De az már korántsem biztos (ha csak a saját magam szűkebb családjából indulok ki), hogy mindenki kóstolta már. Íze nem igazán hasonlítható semmihez, nagyon jellegzetes, kissé savanykás, karakteres. Illata nem téveszthető össze semmivel. Valójában a rebarbara zöldség, nem gyümölcs és a szárát használjuk fel édességek, lekvárok készítésére.

Számos fajtája létezik, talán nem is gondolnánk...

Az egyik legértékesebb válfaja az az úgynevezett "forced rhubarb". Ez a fajta rebarbara az első, év elején a piacokon megjelenő példány Angliában, februártól kapható. Sötétben növesztik, így a vörös, értékes szár sokkal lassabban nő, mint a fényben növő társai, és a húsa fehér, néhány helyen vörös erek szövik át. Külső héja rendkívűl puha, így pucolása nem szükséges ellentétben a hazai példányokkal, amelyek hámozás nélkül gyakran ehetetlenek.

Íze sokkal kevésbé savanyú mint később szüretelt társaié, ezért gyakran nyersen kevés cukorba mártogatva fogyasztják.

Ha ezeket a sötétben nővő, vérvörös szárakat azután napfény éri (pl a melegház tetejét kinyitják kora tavasszal), gyorsan növésnek indulnak, és a vörös festékanyag nem tud lépést tartani a növekedés ütemével, vagyis a szárak színe gyorsan zöldre vált, ízük savanykásabb lesz. Így vásárlásnál mindig érdemes a legvörösebb példányok után kutatni!

A rebarbara Marco Polonak köszönhetően, a 13. században érkezett hozzánk Európába. Gygógynövényként terjedt el, ennek köszönhetően az 1600-as évek közepére az ára meghaladta az ópium árának háromszorosát. Az angol rebarbara termesztés az 1800-as évekre nyúlik vissza. Ekkor néhány farmer összefogásával  Yorkshire megyében kezdődött el, napjainkban kb. 200 családi vállalkozás foglalkozik rebarbara termesztéssel.  A mai napig ez a terület a legoptimálisabb élőhelye a szigetországban. Itt kezdték el a világon először a sötétben való termesztést is, és a mai napig itt foglalkoznak a különbőző fajták nemestíésével. A rebarbara őshazája Szibéria, a Volga folyó partvidéke. Ebből eredően megállapíthatjuk, hogy a rebarabara két dolgot kedvel: a nedvességet és a hideget.

Élettani hatásai: kedvezően befolyásolja a tüdő, máj, gasztrointesztinális rendszer működését.

Fajtái:

Timperley Early: ez a fajta a legszélesebb körben elérhető, korai, sötétben termelt rebarbara. Április közepétől ha fénybn nő tovább, gyorsan zöldre vált a színe. Közepes terméshozammal bír.

Stockbridge Harbinger: az előzőhöz hasonlóan szintén nagyon szép vörös színű sötétben termesztve, viszont sokkal érzékenyebb, nagyobb körültekintést igényel, ezért kereskedelmi forgalomba is ritkábban kerül.

Reeds early superb: Ez volt az első, sötétben növekvő fajta. Íze enyhén földes, színét viszont hosszabb ideig vörösen tartja, mint társai.

Stockbridge Arrow: késői fajta, kora vagy közép Májustól szedhető. A legmodernebb nemesítés, kitűnő íze és színe miatt. Ezt ajánják leginkább otthoni termesztésre, ízlelésre.

Queen Victoria: elsősorban Skóciában termesztik, bőven termő fajta.

Remélem ezzel kedvet csináltam egy rebarbarás édességhez. Jöjjön tehát a  Rebarbara clafoutis vagy rebarbarás tejespite.

Hozzávalók egy kerek kb 24-26 cm átmérőjű sütőtálhoz:

400 gr rebarbara, kb 4 hosszú szár

25 gr vaj

1 teáskanál vanília paszta, vagy vanília rúd kikapart belseje

1 evőkanál méz

50 gr mandula (lehet darált, én szeleteltet használtam)

100 gr kristálycukor

2 evőkanál finomliszt

2 egész tojás

2 tojás sárgája

250 ml sűrű tejszín

1. Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A rebarbara szárakat megmosom, majd kb 2 cm hosszú darabokra vágom. A sütőtál alján elrendezem a rebarbara darabokat, meglocsolom a mézzel, ráteszem a vaníliát és összekeverem. A vajat kisebb kockákra vágom és a rebarbara tetejére szórom. Sütőbe teszem 10-15 percre, amíg megpuhul. 
2. Közben elkészítem a tésztát: a lisztet, mandulát, cukrot, tojásokat  összekeverem. Állandó keverés mellett hozzáadom a tejszínt és csomómentesre keverem. A megsült rebarbarát kiveszem a sütőből, ráöntöm a tésztát és újabb 20-25 percig sütöm, illetve amíg a teteje szépen elkezd aranybarna színt kapni.  . 
3. Langyosan magában, vagy porcukorral, mandulával meghintve szeletelve tálalom. 

CUKKINISALÁTA MEDVEHAGYMÁS DRESSZINGGEL ÉS FETÁVAL

Két hét Húsvét után Magyarországon. Egyben két hét pihenés és konyhamentes övezet. Legjobb idő arra, hogy az ember egy kicsit számot vessen magával és a körülötte történtekkel. Visszetekintve mi történt egy évvel ezelőtt és milyen bejegyzéseket írtam, be kellett látnom hogy sok mindent elhanyagoltam. Nem tettem említést például arról, hogy két éves lett év elején a blogom, hogy Boldi fiam elkezdett beszélni, és ami érdekes hogy hiába itthon magyarul kommunikálunk, Ő fele-fele arányban beszél angolul és magyarul. Kérdés persze, hogy miért? Azért, mert a bátyja hazajön suliból és tanítgatja. Vagy mert amikor vásárolunk engem is angolul hall, vagy amikor hetente egyszer én angolórán csücsülök, rá óvónénik vigyáznak. 

És ez a két hét volt jó arra is, hogy találkozzak rég nem látott barátaimmal. Akik folyton inspirálnak, színt hoznak az életembe, felvidít ha megosztják velem életük apró történéseit, vagy látom a gyermekük fejlődését. 

És már régóta készülök arra is, hogy beszámoljak arról, mit hozott nekem ez a két év blogolás, és miért jó blogot írni. Amit én nagyon élvezek benne az az, hogy az ember találkozik hasonló ízlésű és érdeklődésű emberekkel. Mert persze vannak az embernek évszázados barátai, akikre mindig számíthat, akiknek a vállán lehet pityeregni, vagy akik úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. És vannak azok az emberek, akiket időnként egy-egy életszakaszunkban mellénk sodor az élet, és valahogyan a világhálón keresztül kialakul egy kép róluk. Minél többet levelezel velük, kiderül hogy nagyon is érdekesek,  mert hozzád hasonlóak, mert nem unalmasak, mert nyíltak és kedvesek, és akikkel órákig lehet beszélgetni éttermekről, kajákról, gyereknevelésről, külföldön való életről, vagy fotózásról, természetről, mindenről...  Akikkel eddig élőben találkoztam, mind ugyanolyanok amilyennek elképzeltem őket. Semmilyen csalódás nem volt bennem soha. Sőt! Inkább sajnálom, hogy országhatárok választanak el, és nem találkozhatunk gyakrabban..... na de majd ha egyszer újra otthon élünk!

De addig is elárulom, hogy újra bőröndben hoztam magammal egy-két csodát! Például fehér spárgát, amit ha olvastok rendszeresen már tudjátok, hogy itt olyan ritka, mint a fehér holló.... 

csak zöld van, ami a maga nemében csodálatos, na de mégsem olyan mint a fehér... aztán jött velem tarhonya :-), búzadara, de a legértékesebb az a csokor medvehagyma, amit Alíz saját maga szedett nekem az erdőben..... Isten áldja meg érte! Annál is inkább, hogy eddig nem voltam medvehagyma rajongó. Soha nem kóstoltam, mert a Férjem utálja. Ja nem, már múlt idő! Most megszerettettem vele, mert igenis finom.... és mennyi mindent lehet belőle varázsolni!  Íme egy egyszerű saláta....

Hozzávalók 2 személyre:

1 közepes méretű cukkini (lehetőleg bébi)

fél fej lilahagyma

5 dkg feta sajt

az öntethez:

0,5 dl extra szűz olíva olaj

fél citrom leve

fél teáskanál méz

só

5 db medvehagyma levél, megmosva apróra vágva

1. A cukkinit megmosom, majd vékony karikákra gyalulom. Egy tl alján szépen körkörösen elhelyezem.
2. Az öntet hozzávalóit egy tálban vagy kisebb üvegben alaposan összekeverem. (Használhatunk kisebb mustárosüveget is, amit összekeverés után lezárunk és többször jól összerázzuk. )
3. A cukkini karikákra rákanalazom az öntetet, rámorzsolom a fetát majd a vékonyra vágott lilaagymával díszítem.
4. Tálalás előtt legalább fél, de inkább egy órát hűtőben pihentetem.