Az eredetinek számtalan változata létezik húsalaplevekben, borokban sörökben, sok vagy kevés paradicsommal főzve stb.
Hozzávalók 4 személyre:
1 ½ kg csontos, keresztben vágott marhalábszár szelet (két három centi vastag szelet)
só
bors
oliva olaj
két kicsi- közepes sárgarépa
két szál szárzeller
egy vöröshagyma felaprítva
egy 2x 2- 3 cm-es narancshéj szeletke (a fehér szivacsos belső rész nélkül)
két szem szegfűszeg
3 dl száraz fehér bor
½ l húslevesalaplé vagy borjú alaplé, vagy kockából készült húsleves
petrezselyem
3 gerezd fokhagyma
egy citrom héja lereszelve
Szerintem ebben a szép húsban az izgalmas és finom az észak-olasz jelleg: késő ősszel, télen elég hideg van ahhoz, hogy az ember egy kis melegségre és kalóriára vágyjon, de a piacon már természetes közegükben vannak jelen a citrusok, narancs, citrom és egyéb finomságok. Szép darab lábszár ragacsosra sütve-főzve, zöldségekkel, a lében gondolatnyi narancs és szegfűszeg (ősz van és közeleg a karácsony- ez most egy kicsit emlékezős vagy előretekintős bejegyzés április utolsó napján) citrusos ízek kerekítik a borjút vagy marhát.
Ez itt most egy saját Magyarországon nehézség nélkül elkészíthető változat- ha javasolhatom, várjuk meg vele a november közepét:
( A hús most áruházi hentestől származott frissiben szelve, de a hentesek tekintélyes hányada hajlamos így elvágni a marhalábszárat. A borjú is izgalmas, de ez tényleg tudományos fantasztikum Magyarországon.)
Szerezzünk annyi marhalábszár szeletet keresztben csontostul elvágva, amennyire kedvünk és lehetőségünk van. A mellékelt képen látható két szelet 1,8 kg csontostul. Ez két jó étvágyú felnőtt és egy jó étvágyú 3 éves gyermek kétszeri főétkezését szolgálja.
Mossuk meg, szárogassuk le, sózzuk, borsozzuk az egyik oldalát, aztán egy jó vastag aljú nagy serpenyőt forrósítsunk fel (a legforróbb alatt két fokozattal) , tegyünk a forró serpenyőbe 2 evőkanál oliva olajat és helyezzük el benne a hússzeleteket. Ha a hús peremén ott hagytuk a vastag hártyát, akkor balesetveszéllyel mit sem törődve tartsuk egy kicsit a húst a serpenyőn a kezünkkel, ha ehhez nincs kedvünk, akkor korábban metsszük be a hártyát. Előző esetben a hús felkezd felpenderedni, ha megakadályozzuk, akkor jó eséllyel megégetjük a kezünket, utóbbi esetben pedig hús elkezd szétesni. Mindenki válassza ki a neki legmegfelelőbb megoldást. (A szétesős ugyanolyan finom.)
Amíg pirul a hús, a fenti oldalt is megsózzuk, megborsozzuk, aztán kb 6-8 perc elteltével megfordítjuk és a másik oldalt is megpirítjuk. Szép barnára. Ha jónak gondoljuk, kivesszük a szeleteket és melegen tartjuk. A serpenyőbe belerakjuk a felaprított hagymát, aztán kisvártatva a répát és a szárzellert is, megpirítjuk, amikor elkezd puhulni, felöntjük kb. ½ l húsalaplével és kb. 3 dl fehérborral. Ezen a ponton helyezzünk mellé egész kevés narancshéjat és 2 darab szegfűszeget.
Forraljuk össze aztán tegyük egy tűzálló, lefedhető edénybe , helyezzük el benne a hússzeleteket, fedjük le és tegyük a sütőbe. (180 C). Kb. 3 óra múlva kivehetjük. A húsnak magától omlani kell a csontról. A tálaláshoz a közben elkészített friss rizottó szükségeltetik, (mi most a tavaszutón ezzel nem bíbelődtünk) és gremoulata: ez utóbbi a nagy varázslat! Bőséges mennyiségű petrezselymet vágjunk nagyon apróra. 2- 3 gerezd fokhagymát is vágjunk apróra vagy reszeljünk meg. Reszeljük rájuk egy citrom héját és keverjük össze. Ezzel a keverékkel hintsük meg a kitálalt osso bucco-t.
Figyelem: az osso bucco egész napos elfoglaltság! Délre csak kora reggeli kezdéssel készül el, a pirítgatás, a lé előkészítése kb. 1 óra, aztán 3 óra sütögetés, az elfogyasztás is sok időt vesz igénybe és az ebéd befejeztével számítsunk további két órát szundikálásra….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése