A rebarbara egy savanykás ízű zöldség, a szárzeller piros testvére, de az íze nagyon-nagyon jellegzetes és finom. Eddig mindig kompótot készítettem belőle, idén azonban a chutney-val próbálkoztam. Életemben először chutney-t egy indiai 5. kerületi étteremben ettem: nagyon finom volt, de annyira csípős, hogy csak kóstolás szintjén tudtam belőle fogyasztani. Aki olvassa rendszeresen a blogot, annak bizonyára feltűnt, hogy a csípős ételek nálam kimaradnak. Nem mintha nem szeretném őket, de annyira fáj tőle a gyomrom, hogy nem tudom megenni őket. A chutney-ról azonban nem szeretnék lemondani, így elkészítettem a az édes változatát. Aki tud csípőset enni, az nyugodtan tegyen bele chilit, amennyi jólesik!
A chutney egyébként megérdemelné, hogy itthon is népszerűsítsük, mert annyira fel tud dobni egy egyszerűen elkészített húst, vagy fasírtot, vagy esetleg salátát, hogy biztosan helye van mindenki konyhájában!
Hozzávalók:
35 dkg tisztított rebarbara
1 citrom héja és leve
2 db csillagánizs
1 kiskanál kardamom
1 kiskanál koriander
2 szál újhagyma
2 cm-es friss gyömbérdarab
1 marék mazsola
5 dkg kristálycukor
olívaolaj
A rebarbara piros külső héját vékonyan lehúzom egy éles kiskéssel. Ezután felvágom kb. 3-4 cm-es darabokra. A karikára vágott újhagymát kevés olívaolajon megdinsztelem, rádobom a rebarbara darabokat. Ráfacsarom a citrom levét, a héját egy darabban vékonyan lehámozom, az is megy bele, a kardamomot és a koriandert mozsárban nagyon apróra összetöröm, és ezt is hozzáadom. Mehet bele a cukor, a mazsola (egyben is, de lehet drabolva is), és a meghámozott, lereszelt gyömbér, az egész csillagánizs. Összekeverem, lefedem, és hagyom összerottyanni. A rebarbara a cukortól levet fog engedni, így nem szabad odasülnie, de időnként mindenképpen megkeverjük. Amikor a rebarbara szétesett, és az egész kezd egynemű massza lenni, leveszem a tűzről. Kihűtöm, és csatos üvegben lefedve, hűtőszekrényben akár hetekig tárolom. Húsok mellé kínálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése